2010-01-27 17:44:14

„Az igazi boldogság titka az életszentségre való törekvés” – mondta az általános kihallgatáson XVI. Benedek


Január 27-én, szerdán délelőtt a Szentatya a vatikáni VI. Pál teremben köszöntötte a világ minden tájáról érkezett zarándokokat. Katekézisét az „életszentség óriásának”, Assisi Szent Ferencnek szentelte. „Nap született a világra” – ezekkel a szavakkal utalt Dante Alighieri Isteni színjáték c. művében a világhírű szent születésére, amely 1181 végére vagy 1182 elejére tehető.

Posztókereskedő apja az észak-itáliai város leggazdagabb embere volt. Biztosította fia számára a gondtalan gyermek- és ifjúkort. Ferenc 20 éves korában részt vett egy katonai akcióban, megsebesült és foglyul ejtették Szabadulása után visszatért Assisibe és ekkor kezdődött el lassú megtérése, amely fokozatosan arra késztette, hogy felhagyjon a nagyvilági élettel. Ebből az időszakból származik híres találkozása a leprással, illetve a Szent Damján templomhoz fűződő misztikus élménye. A feszületről Krisztus háromszor is felhívást intézett hozzá: Ferenc, menj és javítsd meg omladozó házamat!” Ezután remeteként élt egészen 1208-ig, amikor egy újabb alapvető esemény történt megtérése útján. Máté evangéliumának egy részletét hallgatva elhatározta, hogy apostoli szegénységben él és az evangélium hirdetésének szenteli magát. Többen csatlakoztak hozzá. 1209-ben Rómába ment, hogy III. Ince pápa elé terjessze tervét a keresztény élet új formájáról. A nagy pápa atyai fogadtatásban részesítette és megérezte, hogy Ferencet maga az Úr világosította meg, az általa kezdeményezett mozgalom isteni eredetű.

Assisi Szegénykéje pedig megértette, hogy minden karizmát, ami a Szentlélek ajándéka, Krisztus Teste, vagyis az egyház szolgálatába kell állítanunk. Ezért mindig az egyházi hatósággal teljes szeretetközösségben cselekedett. A szentek életében nincs ellentét a prófétai karizma és az egyházi vezetés karizmája között. Ha feszültség támad, akkor a szentek türelemmel kivárják a Szentlélek idejét.

Ferenc és szerzetestestvérei, akiknek száma egyre nőtt, az Angyalos Boldogasszony templomban, a Porciunkulában telepedtek meg Assisiben. Ez a ferences lelkiség példaszerű szent helye. Assisi egyik nemesi családjának sarja, a fiatal Klára is Ferenc követői közé állt. Így született meg a ferences család ún. második, női ága, amelyet Kláráról klarisszáknak neveznek.

III. Ince pápa utóda, III. Honorius 1218-ban „Cum dilecti” k. bullájával támogatta a Kisebb Testvérek mozgalmának egyedülálló fejlődését. Az első ferencesek megkezdték missziójukat Európa különböző országaiban, eljutva egészen Marokkóig. 1219-ben Ferenc engedélyt kapott arra, hogy Egyiptomban Melek-el-Kamel szultán elé járuljon, és ott hirdesse Jézus Evangéliumát.

XVI. Benedek külön felhívta a hívek figyelmét erre az epizódra. A kereszténység és az iszlám közötti összecsapás korában Ferenc, pusztán hitével és szelíd jellemével felvértezve, hatékonyan járta végig a párbeszéd útját. A korabeli krónikák arról számolnak be, hogy a szultán jóindulattal és szívélyesen fogadta. A keresztények és muzulmánok ma is példát vehetnének erről a találkozóról. A „Nostra aetate” k. zsinati határozat szerint elő kell mozdítanunk az igazságban folytatott párbeszédet, egymás kölcsönös tiszteletben tartásával és megértésével.

1220-ban Ferenc a Szentföldre látogatott, elhintve egy magot, amely sok gyümölcsöt termett. Lelki gyermekei küldetésében kiváltságos helyet foglal el az a föld, ahol Jézus élt – mondta katekézisében a Szentatya.

Itáliába visszatérve Ferenc átadta a rend vezetését Cattani Péter testvérnek, miközben a pápa Hugó bíborost, a későbbi IX. Gergelyt bízta meg a rend védnökségével. Ferenc, aki 1224-ben kapta meg a stigmákat, 1226. október 3-án este adta vissza lelkét Teremtőjének a Porciunkulában, miután megáldotta lelki gyermekeit. Két évvel később IX. Gergely pápa a szentek sorába iktatta.

Assisi Szent Ferencet „Jézus testvérének” is nevezték. Ez volt ugyanis a törekvése: Krisztusra akart hasonlítani, az Evangélium Krisztusát szemlélte, szerette intenzíven, követve erényeiben. Alapvető értéket tulajdonított a belső és külső szegénységnek. Az első evangéliumi boldogság ragyogóan tündökölt életében és szavaiban. A szentek a Biblia legjobb tolmácsolói. Életükben megtestesítik Isten Szavát, és azt vonzóvá teszik számunkra. Ferenc tanúságtétele minket is arra szólít fel, hogy ápoljuk a belső szegénységet, szakadjunk el az anyagi javaktól, és mértékletesség szerint éljünk.

A papi évre való tekintettel a Szentatya emlékeztetett rá, hogy Ferenc mindig a papok tiszteletére buzdított. Még ha személyesen kevéssé is méltók rá, mégis rendelkeznek a konszekrálás, átváltoztatás ajándékával. A pápa kiemelte még Szent Ferenc spiritualitásának főbb vonásait: minden ember és Isten minden teremtménye iránti szeretete, a teremtett világ tisztelete. Katekézise végén a pápa Máriához fohászkodott: eszközölje ki számunkra az életszentségre való törekvés ajándékát.







All the contents on this site are copyrighted ©.