„Az igazi boldogság titka az életszentségre való törekvés” – mondta az általános kihallgatáson
XVI. Benedek
Január 27-én, szerdán délelőtt a Szentatya a vatikáni VI. Pál teremben köszöntötte
a világ minden tájáról érkezett zarándokokat. Katekézisét az „életszentség óriásának”,
Assisi Szent Ferencnek szentelte. „Nap született a világra” – ezekkel a szavakkal
utalt Dante Alighieri Isteni színjáték c. művében a világhírű szent születésére, amely
1181 végére vagy 1182 elejére tehető.
Posztókereskedő apja az észak-itáliai
város leggazdagabb embere volt. Biztosította fia számára a gondtalan gyermek- és ifjúkort.
Ferenc 20 éves korában részt vett egy katonai akcióban, megsebesült és foglyul ejtették
Szabadulása után visszatért Assisibe és ekkor kezdődött el lassú megtérése, amely
fokozatosan arra késztette, hogy felhagyjon a nagyvilági élettel. Ebből az időszakból
származik híres találkozása a leprással, illetve a Szent Damján templomhoz fűződő
misztikus élménye. A feszületről Krisztus háromszor is felhívást intézett hozzá: Ferenc,
menj és javítsd meg omladozó házamat!” Ezután remeteként élt egészen 1208-ig, amikor
egy újabb alapvető esemény történt megtérése útján. Máté evangéliumának egy részletét
hallgatva elhatározta, hogy apostoli szegénységben él és az evangélium hirdetésének
szenteli magát. Többen csatlakoztak hozzá. 1209-ben Rómába ment, hogy III. Ince pápa
elé terjessze tervét a keresztény élet új formájáról. A nagy pápa atyai fogadtatásban
részesítette és megérezte, hogy Ferencet maga az Úr világosította meg, az általa kezdeményezett
mozgalom isteni eredetű.
Assisi Szegénykéje pedig megértette, hogy minden
karizmát, ami a Szentlélek ajándéka, Krisztus Teste, vagyis az egyház szolgálatába
kell állítanunk. Ezért mindig az egyházi hatósággal teljes szeretetközösségben cselekedett.
A szentek életében nincs ellentét a prófétai karizma és az egyházi vezetés karizmája
között. Ha feszültség támad, akkor a szentek türelemmel kivárják a Szentlélek idejét.
Ferenc és szerzetestestvérei, akiknek száma egyre nőtt, az Angyalos Boldogasszony
templomban, a Porciunkulában telepedtek meg Assisiben. Ez a ferences lelkiség példaszerű
szent helye. Assisi egyik nemesi családjának sarja, a fiatal Klára is Ferenc követői
közé állt. Így született meg a ferences család ún. második, női ága, amelyet Kláráról
klarisszáknak neveznek.
III. Ince pápa utóda, III. Honorius 1218-ban „Cum
dilecti” k. bullájával támogatta a Kisebb Testvérek mozgalmának egyedülálló fejlődését.
Az első ferencesek megkezdték missziójukat Európa különböző országaiban, eljutva egészen
Marokkóig. 1219-ben Ferenc engedélyt kapott arra, hogy Egyiptomban Melek-el-Kamel
szultán elé járuljon, és ott hirdesse Jézus Evangéliumát.
XVI. Benedek külön
felhívta a hívek figyelmét erre az epizódra. A kereszténység és az iszlám közötti
összecsapás korában Ferenc, pusztán hitével és szelíd jellemével felvértezve, hatékonyan
járta végig a párbeszéd útját. A korabeli krónikák arról számolnak be, hogy a szultán
jóindulattal és szívélyesen fogadta. A keresztények és muzulmánok ma is példát vehetnének
erről a találkozóról. A „Nostra aetate” k. zsinati határozat szerint elő kell mozdítanunk
az igazságban folytatott párbeszédet, egymás kölcsönös tiszteletben tartásával és
megértésével.
1220-ban Ferenc a Szentföldre látogatott, elhintve egy magot,
amely sok gyümölcsöt termett. Lelki gyermekei küldetésében kiváltságos helyet foglal
el az a föld, ahol Jézus élt – mondta katekézisében a Szentatya.
Itáliába
visszatérve Ferenc átadta a rend vezetését Cattani Péter testvérnek, miközben a pápa
Hugó bíborost, a későbbi IX. Gergelyt bízta meg a rend védnökségével. Ferenc, aki
1224-ben kapta meg a stigmákat, 1226. október 3-án este adta vissza lelkét Teremtőjének
a Porciunkulában, miután megáldotta lelki gyermekeit. Két évvel később IX. Gergely
pápa a szentek sorába iktatta.
Assisi Szent Ferencet „Jézus testvérének” is
nevezték. Ez volt ugyanis a törekvése: Krisztusra akart hasonlítani, az Evangélium
Krisztusát szemlélte, szerette intenzíven, követve erényeiben. Alapvető értéket tulajdonított
a belső és külső szegénységnek. Az első evangéliumi boldogság ragyogóan tündökölt
életében és szavaiban. A szentek a Biblia legjobb tolmácsolói. Életükben megtestesítik
Isten Szavát, és azt vonzóvá teszik számunkra. Ferenc tanúságtétele minket is arra
szólít fel, hogy ápoljuk a belső szegénységet, szakadjunk el az anyagi javaktól, és
mértékletesség szerint éljünk.
A papi évre való tekintettel a Szentatya emlékeztetett
rá, hogy Ferenc mindig a papok tiszteletére buzdított. Még ha személyesen kevéssé
is méltók rá, mégis rendelkeznek a konszekrálás, átváltoztatás ajándékával. A pápa
kiemelte még Szent Ferenc spiritualitásának főbb vonásait: minden ember és Isten minden
teremtménye iránti szeretete, a teremtett világ tisztelete. Katekézise végén a pápa
Máriához fohászkodott: eszközölje ki számunkra az életszentségre való törekvés ajándékát.