A Shoah drámája emlékeztessen arra, hogy minden ember egyetlen nagy család tagja – a pápa felhívása a „Holokauszt Emléknapon”

65 évvel ezelőtt, 1945. február 27-én nyíltak meg az Oświęcim, német nevén Auschwitz lengyel város náci koncentrációs táborának kapui. Ekkor szabadították ki a kevés túlélőt. Ez az esemény és a túlélők tanúságtétele nyilvánvalóvá tették a világ számára a hallatlanul kegyetlen bűntetteket, amelyeket a náci Németország által létrehozott haláltáborokban követtek el – mondta a pápa, aki 2006 májusában tett emlékezetes látogatást az auschwitzi lágerben.

Ma ünnepeljük az „Emlékezés napját” ama bűntények minden áldozatára gondolva, különös tekintettel a zsidók tervszerű kiirtására. Lerójuk tiszteletünket mindazok előtt, akik saját életük kockáztatásával védelmezték az üldözötteket, szembeszállva a gyilkos őrülettel. Meghatott lélekkel gondolunk a vak fajgyűlölet és vallásellenesség számtalan áldozatára, akik elszenvedték a deportálást, a fogságot, és a halált azokon az aberrált és embertelen helyeken. Ezeknek a tényeknek az emlékezete, különösen a Shoah drámája, amely a zsidó népet sújtotta, serkentsen egyre inkább arra a meggyőződésre, hogy minden személy méltóságát tiszteletben kell tartani. Minden ember érezze, hogy egyetlen nagy családhoz tartozik. A mindenható Isten világosítsa meg a szíveket és az értelmeket, hogy ne ismétlődjenek meg ehhez hasonló tragédiák – hangzott XVI. Benedek felszólítása a szerda délelőtti általános kihallgatás végén.

A világ számos országához hasonlóan Itáliában is január 27-én tartják az „emlékezés napját”, a parlament 2000-ben hozott döntése alapján. Az auschwitzi láger felszabadításának évfordulóján országszerte kiállításokat, konferenciákat rendeznek, múzeumokban és zsinagógákban emlékeznek a zsidóüldözésre, a faji törvényekre. Günter Demnig kölni művész január 28-án helyezi el az Örök Város több pontján az ún. „emlékező macskaköveket”. A Magyarországon, és Európa 480 városában már ismert „Stolperstein” – szó szerint „botló kő” az elhurcoltak nevét őrzi. A betonkockákra rögzített réztáblákat a deportáltak utolsó lakhelye közelében rakják le. Az eseményre most először kerül sor Olaszországban.