Isten ma szól hozzánk - P. Szentmártoni Mihály elmélkedése az évközi 3. vasárnapra

Az évközi harmadik vasárnap első olvasmánya Nehemiás könyvéből vett részlet, amelyben a szent szerző leírja, milyen mély hatást gyakoroltak az emberekre a Törvénykönyv szavai, amelyekben felismerték Isten szavát. Ez nekünk is üzenet: Isten igéjét szívvel kell hallgatnunk.

A második olvasmányban Szent Pál kifejti korinthusi híveinek az Egyház titkát, amelyre úgy kell tekinteniük, mint Krisztus testére. Az Egyház ma is titok, ezért csak hittel tudjuk megérteni igazi lényegét.

Az Evangéliumban Szent Lukács elmondja Jézus első fellépését a názáreti zsinagógában. Jézus nem váratlanul jelent meg a zsinagógában, hanem szokása szerint minden szombaton bement az imára. Valószínűleg nem először kérték meg, hogy olvasson fel egy részt a Szentírásból és magyarázza meg az igék jelentését hallgatóinak. Az újdonság ezúttal az volt, hogy Jézus a felolvasott szöveget magára, mint a megígért Messiásra, vonatkoztatta. Eközben minden szem rá szegeződött. Ebből az evangéliumi eseményből két fontos dolgot tanulhatunk meg: azt, hogy mennyire fontos a Szentírás lelki életünkben, és azt, hogy keresztény mivoltunk lényege: Jézusra szegezett tekintettel élni az életet.

Az Evangélium minden szava élő szó, vagyis Isten ma szól hozzánk és minden igének ma kell beteljesednie. Az Evangélium ugyanis nemcsak Jézus életéről beszél, hanem a mi életünkről is. Minden evangéliumi eseményben magunkra ismerhetünk. Ezért az Evangélium olvasása nem egy múltbéli eseményre való visszaemlékezés, hanem élő valóság, amely arról biztosít bennünket, hogy Isten ígéretei és tervei itt és most valósulnak meg.

Mi vagyunk az a názáreti közösség, amelyben szó van az Evangéliumban, amelyhez Jézus szavait intézte és arról biztosította hallgatóit, hogy beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottak. A mi szemünk láttára teljesedik be az Írás. Kétségtelenül, már sok csodát és rendkívüli dolgot láttunk, sokkal többet, mint amennyit a názáreti zsinagóga hallgatói, vagy a bennünket megelőző nemzedékek láttak. Mert Isten ígéretei sorra megvalósultak, és tovább élnek az Egyházban, mint hitünk kincse. Jézus megígérte tanítványainak, hogy velük marad minden nap a világ végéig.

Két évezred tanúsítja, hogy Jézus ígérete tényleg valóra vált: az Egyház él és bátran hirdeti az örömhírt, a pokol kapui, amelyek különféle egyházellenes ideológiáknak, vagy egyenesen politikai hatalomnak álcázták magukat, nem voltak képesek eltörölni az Egyházat. Jézus ígérete, hogy azért jött, hogy felszabadítsa a rabságban sínylődőket, ma is megvalósul, amikor az Egyház önkéntesei lehajolnak az elesettekhez és kisemmizettekhez. Sokan ma is visszanyerik lelki szemük világát a bűnök bocsánata révén. Mindennek tanúi vagyunk, mindez a szemünk előtt játszódik le, mindez most teljesedik be.

Az Evangélium kulcs-szava a „ma”. Jézus ma tanít, ma szenved, ma hal meg és ma támad fel halottaiból. Jézus ma tesz csodákat, ma bocsát meg bűnöket, ma vigasztalja a szomorúakat. Mindaz, amit az Evangéliumban olvasunk, ma történik. Ez a kereszténység ereje. A kereszténység ereje ugyanis nem a kikezdhetetlen egyházi struktúrákban van, nem magasztos ideológiájában, nem magasan ívelő erkölcsi elveiben, hanem a ma is élő Jézus Krisztusban. Jézus itt áll előttünk és nekünk mondja, hogy Ő az egyetlen Út, Igazság és Élet.

Hagyjuk, hogy Jézus szavai minket is megigézzenek, amint megigézték a názáreti zsinagóga hallgatóságát, akiknek szeme Jézusra szegeződött. Mert ez keresztény mivoltunk lényege: Jézusra szegezett tekintettel élni az életet. Ő maga biztatta tanítványait, hogy Tőle tanulják meg az alázatosságot és minden más erényt. Ha békére vágyik a lelkünk, emeljük tekintetünket Jézusra és figyeljük meg, honnan táplálkozott lelke nyugalma: onnan, hogy szíve és lelke mindig mennyei Atyjának akaratát kereste. Aki Isten akaratára bízza magát, annak semmi sem képes megzavarni lelki békéjét. Ha szeretetre vágyunk, emeljük tekintetünket Jézusra, aki életével és halálával tanúsította, hogy az Atya szeretete kísérte Őt életének és halálának minden pillanatában. Aki hisz Isten szeretetében, az tudja, hogy életét ma is rábízhatja a jóságos mennyei Atyára.