„A fejlődés áldás, ne pedig átok legyen” - lezárult a katolikus-zsidó párbeszéd bizottságának
9. találkozója
A Szentszék és az Izraeli Főrabbinátus kétoldalú bizottsága január 17-20. között ülésezett
Rómában. A megbeszélés után közzétett zárónyilatkozatuk 7 pontban foglalta össze a
találkozó eredményeit. A tanácskozás résztvevői jelen voltak XVI. Benedek a római
zsinagógában tett látogatásán, ahol a pápa megerősítette a katolikus egyház elkötelezettségét
a zsidósággal való párbeszéd és testvériség elmélyítése mellett a „Nostra Aetate”
k. zsinati dokumentum értelmében. A találkozón elhangzott beszédek hangsúlyozták
a környezetvédelem világi és vallási megközelítései közötti feszültséget. A bibliai
tanítás úgy tekint a természetre, mint amely szent jelleggel van felruházva a Teremtő
akaratából. Ő bízta meg az emberiséget, amely teremtésének csúcsa, hogy felelős módon
gondoskodjon a környezetről. Ennek megfelelően az emberiségnek szabadságot és autonómiát
adott a természeti erőforrások fejlesztésére. Ugyanakkor ezt a tevékenységet az univerzum
isteni hatalmának tiszteletben tartásával kell végeznie. Az emberiség ma egyedülálló
környezeti válsággal néz szembe, amely a féktelen materiális és technológiai kizsákmányolás
eredménye. Ezzel a kihívással természetesen a szükséges technikai eszközökön túl,
valamint az önmérséklet, az alázatosság és a fegyelem segítségével kell szembe nézni.
A találkozó résztvevői hangsúlyozták, hogy a társadalomnak fel kell ismernie
a teremtett világ transzcendens távlatát, hiszen ez nélkülözhetetlen az erkölcsileg
felelős fenntartható fejlődés és a haladás biztosításához. Nem minden, ami technikailag
megvalósítható, erkölcsileg elfogadható. Ennek a tudatosítása biztosítja, hogy a fejlődés
minden aspektusa a jövő nemzedékek jólétét és Isten nevének megszentelődését mozdítsa
elő. Ennek a tudatnak a hiánya viszont pusztító következményekkel jár az emberiségre
és a környezetre, továbbá megszentségteleníti Isten nevét.
A bibliai hagyományt,
amely egyedülálló méltóságot ad a személynek, nem a teremtett világ feletti uralom,
hanem a tisztelet és a szolidaritás jegyében kell felfogni. Ehhez pedig „humán ökológiára”
van szükség, amelynek értelmében az ökoszisztéma iránti felelősségünk összekapcsolódik
egymás iránti elkötelezettségünkkel. Különösképpen visszatükröződik ez a szegények,
a nők, a gyermekek, az idegenek, a betegek, a gyengék és a szükségben levők iránti
nagylelkűséggel. A természet rendjébe való emberi beavatkozás erkölcsi aspektusa
abban gyökerezik, hogy korlátozza a tudomány kizárólagosságra törekvő igényét, valamint
szolidaritást és erkölcsi felelősséget vállal mindenkiért.
Erre vonatkozóan
a kétoldalú bizottság sürgette, hogy minden tudományos innováció és fejlesztés terén
működjenek szorosan együtt a vallási etikai vezetőivel. Az államok és a nemzetközi
szervezetek tehát kötelezzék el magukat a vallási vezetőkkel. Így biztosíthatják,
hogy a fejlődés áldás, ne pedig átok legyen. A hiteles környezetetika alapfeltétele
a világ békéjének és harmóniájának – figyelmeztetnek záróközleményükben a katolikus-zsidó
párbeszéd kétoldalú bizottságának tagjai.
A január 20-án közzétett zárónyilatkozatot
mindkét fél részéről 8-8 személy írta alá, elsőként a két társelnök: zsidó részről
Shear Yashuv Cohen rabbi, katolikus részről pedig Jorge Mejía bíboros.