„A pápa római zsinagógában tett látogatása kegyelmi pillanat volt” – az ’Osservatore
Romano’ vezércikke
Gian Maria Vian, a vatikáni napilap igazgatója január 18-19-i vezércikkében XVI. Benedek
szavait idézi. A pápa, a zsidóság legnagyobb nyugati diaszpórájában tett látogatását
a kegyelem pillanatának nevezte. Ez valóban így is volt. Ezt éreztük, amikor a Szentatya
lerótta tiszteletét a Shoá és a zsidóellenes terrorizmus áldozatai előtt, ez tükröződött
azoknak a könnyeiben, akik e tetteknek a következményei miatt szenvedtek. Kegyelmi
pillanatként éltük át az idős római zsidók büszkeségét és meghatottsággal átitatott
örömét, amikor városuk püspökével kezet szorítottak – olvassuk az „Osservatore Romano”
c. vatikáni napilapban.
A találkozó újabb fontos lépést jelentett azon az
úton, amelyen a katolikusok és zsidók közösen haladnak. Évszázados ellentétek és erőszak,
bizalmatlanság és kíváncsiság, találkozók és barátság jellemzi a zsidók és keresztények
közötti kapcsolatokat. Több mint fél évszázada pedig a gonosz árnyéka, a Shoá súlya
nehezedik rájuk.
A pápa látogatása a római zsinagógában az előzetes vitákkal
szemben azt bizonyította, hogy közös az akarat mind a két fél részéről a még nyitott
kérdések megválaszolására. Az ellentétek gyakran a média túlzásaiból születnek. Ezek
a felelőtlen manipulációk nélkülözik a valós tartalmat, veszélyes szalmalángokat gyújtanak,
félretájékoztatják a közvéleményt. Ezt példázza a XII. Piusz körül kialakult vita.
Tudatában kell lennünk annak, hogy a rendelkezésre álló összes levéltár megnyitása
után sem jön létre egységes vélemény a Shoá megítélésében. Jogosan ugyanis nyitva
marad a történelmi értelmezés területe. Fontos azonban a kölcsönös tisztelet légköre,
amely ezzel a témával kapcsolatban is érezhető volt. Egyre inkább terjed a történészek
egyetértése abban, hogy XII. Piusz tudatosan és fájdalommal döntött amellett, hogy
az egyház csöndben végezze karitatív szolgálatát a második világháború idején – írja
az „Osservatore Romano”.
A nehéz problémák megoldására alapvetően fontos,
de nem elég a már megtett út feletti öröm, a katolikusok és zsidók közötti tisztelet.
Tovább kell haladni türelemmel és bátran, arra törekedve, hogy ne sértsük meg egymás
érzékenységét, és ezáltal ne szítsuk tovább a bizalmatlanságot, amely főleg egymás
nem ismeréséből fakad.
A vasárnapi találkozó során a zsinagógában mindkét fél
hangsúlyozta, hogy sokkal több az, ami egyesíti a zsidókat és a katolikusokat annál,
ami különválasztja őket egymástól. Ezek közé tartozik az erőszak elutasítása, a kölcsönös
szolidaritás az üldöztetésekkel szemben, a barátságra való törekedés más vallási felekezetekkel,
főleg az iszlám híveivel, a személy és a család védelme, a környezet megóvása.
Mindenekelőtt
azonban összeköti őket a közös tanúságtétel az Úrról, hogy világossága beragyogjon
minden népet – olvassuk az „Osservatore Romano” január 18-19-i kettős számának vezércikkében.