„Közös tanúságtétel a világ előtt” – Eleuterio Fortino prelátus cikke az Osservatore Romano-ban

A Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának altitkára a vatikáni napilap január 16-i számában felidézi, hogy az idei témát, a Lukács evangéliumából vett idézetet a skóciai egyházak dolgozták ki. A válasz azért esett rájuk, mert 100 évvel ezelőtt, 1910-ben Edinburgh-ban tartották meg azt a világkonferenciát, amelyen a protestáns misszionáriusok a keresztények megosztottságának kérdésével foglalkoztak.

Hogyan lehet hatékonyan hirdetni a világnak, hogy Krisztus kiengesztelt bennünket, ha a keresztények megosztottak? Bár a találkozón nem voltak jelen sem ortodox egyházak, sem a katolikus egyház, mégis ezt az eseményt tekintik a keresztény egységtörekvés kiindulópontjának.

Paul Wattson atya két évvel azelőtt, 1908-ban javasolta, hogy tartsanak imanyolcadot a keresztények egységéért. Az Edinburgh-i konferencia témájával összhangban, a II. vatikáni zsinat „Unitatis redintegratio” k., ökumenizmusról szóló dekrétumában megállapította: „Ez a megosztottság kétségkívül ellentmond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden ember számára”. (1)

Az idei egységhét mottója, „Ti vagytok erre a tanúk”, a feltámadt Jézus szavaira utal, amelyet mennybemenetele előtt mondott tanítványainak. Azzal bízta meg őket, hogy legyenek tanúi halálának és feltámadásának szavaikkal és életükkel, egészen a vértanúságig menően.
A skóciai ökumenikus csoport megismétli Jézus felhívását napjaink minden keresztényének. A jelenlegi helyzetet a megosztottság jellemzi, de ilyen körülmények között is közös tanúságot kell tenniük a keresztényeknek a lehetőségeknek megfelelően. Ez a közös hiten alapul és azon a közös vágyon, hogy leküzdjük a még fennálló különbözőségeket.

A II. vatikáni zsinat emlékeztetett rá, hogy az egymáshoz fűző kapcsolatok a megosztottság ellenére megmaradnak. Az egyházról szóló „Lumen gentium” k. dogmatikai konstitúció leszögezi, hogy „azokkal a megkereszteltekkel, akik a keresztény nevet viselik, de nem vallják a teljes hitet, vagy nem őrzik a teljes közösséget Péter utóda alatt, az Egyház sokféle kapcsolatban tudja magát”. (15)

Ezek közé a kapcsolatok közé tartozik mindenekelőtt a Szentírás, a mindenható Atyába és Krisztusba, Isten Fiába, Üdvözítőnkbe vetett hit, a közös keresztség és a többi szentség. A katolikus egyház és a többi keresztény között valódi hitközösség áll fenn, ami azonban még csak részleges – állapítja meg az Osservatore Romano cikkében Eleuterio Fortino prelátus, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának altitkára.

Felsorolja az egyes napok szándékait, amelyek között szerepel a tanúságtétel növelése, egymás jobb megismerése, Isten szüntelen működésének felismerése, Krisztus szenvedés feletti győzelmének hirdetése, növekedés a hitben, reményben és szeretetben.