A római zsidóság helyi ünnepe – Linder Ágnes biblikus ismertetője

Január 17-e egybeesik az „mo’ed del piombo” emléknappal. Nem mindenki előtt világos mire is utal ez a kifejezés. A mo’ed szó „ünnepet” jelent, a „piombo” a latin plumbum-ból pedig „ólom”. Tehát az „ólom ünnepéről” lenne szó? Kérdezhetnénk azt is: miért pont 17-én tartják ezt az emléknapot?

Héberül a január hónapot seva-nak mondják. A hónapok a holdciklust követik és ezért 28 naposak. Seva hónap január közepén kezdődik és február közepéig tart. A zsidó liturgiában seva hónap kezdetén, tehát január közepén ünneplik az ún. Tu-bi-sheva-t, a Capodanno degli alberi, a „fák újévét”.

Ha egy pillantást vetünk a zsidó liturgiára, Mo’ed del piombo, vagyis az „ólom ünnepe” nem szerepel a listán, hiszen az csak a római zsidó közösséget érinti az 1793-as csodának tartott megmenekülésre utalva, amikor is felgyújtották a római gettót, de váratlanul hatalmas vihar tört ki és az eső eloltotta a tüzet. 1798. január 17-én a római gettó lakosai a Piazza delle cinque scuole (lefordítva magyarra az 5 iskola terén) fát ültettek, ami a gettó felszabadulását és az egyenlő jogok kiharcolását jelképezte. Tudjuk a történelemből, hogy ez a szabadság nem sokáig tartott.

A Mo’ed del piombo, az „ólom ünnepe” talán magára az ólom szürkeségére és átvitt értelemben az ég szürke színére emlékeztet és az eső előhírnöke. A Szentírásban a Teremtés könyvében a 8. fejezetben ezt olvassuk: „A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén”.

A „hetedik” hónap héberül „shewi’a”, vagyis „sheva”, a január-február hónap neve.
Noé történetében az eső elállt a hónap tizenhetedik napján, és ez az új szabadságot jelentette, a római gettó 1700-as éveiben ellenkezőleg, éppen a hirtelen eső tette lehetővé a megmenekülést. Isten haragja, amint látjuk, az ellenkezőjére fordul: a zsidók megmenekülnek. Talán éppen ez indokolja a pápa választását, miszerint január 17-én látogatott el a római zsinagógába.