Jézus minden helyzet ura - P. Szentmártoni Mihály elmélkedése az évközi 2. vasárnap Evangéliumáról

Az évközi második vasárnap első olvasmánya Izajás próféta könyvéből vett ének Jeruzsálem dicsőséges helyreállításáról. A próféta úgy mutatja be az Isten és népe közötti új viszonyt, mint a vőlegény és menyasszony közötti szerelmet. Szép a prófétának az a meglátása, hogy Isten örül népének, amint a vőlegény örül a menyasszonynak. Isten velünk is örül, ha elfogadjuk irántunk való szeretetét.

A második olvasmányban Szent Pál kifejti a korinthusi híveknek és velük együtt nekünk is, hogy minden lelki adomány az egyetlen Szentlélek ajándéka. Isten adományainak sokfélesége a mai Egyháznak is ereje és gazdagsága. De ez az olvasmány azt is kimondja, hogy mindenkinek van Szentlélektől kapott ajándéka, amelyet nemcsak saját lelki üdvösségéért kapott, hanem amellyel másokat is gazdagítani hivatott.

Az Evangélium elmondja a kánai menyegző jól ismert eseményeit. Fontoljuk meg, kik voltak ennek az eseménynek a szereplői. Három dologra figyelhetünk fel, amelyekre talán ritkábban gondolunk.

Először megtudjuk azt, hogy a menyegzőn ott volt Jézus Édesanyja is. Elgondolkodhatunk azon, hogy tulajdonképpen miért hangsúlyozta ennyire Szent János Mária jelenlétét? Ha szabadjára engedjük képzeletünket, akkor talán az jut eszünkbe, hogy János ezeket a részleteket valószínűleg magától Máriától tudhatta meg, akit a feltámadás után házába vett. Biztosan gyakran beszélgettek Jézus életéről és cselekedeteiről. Szent János itt a hiteles Mária-tiszteletnek rakja le alapjait: Mária mindig Jézushoz vezet bennünket, Ő mindig Jézusról beszél nekünk, és értünk is közbenjár Szentfiánál, amint közbenjárt a bajba jutott fiatal párért, amint ezt az evangéliumi eseményben olvassuk.

Másodszor megtudjuk azt, hogy a menyegzőn ott voltak Jézus tanítványai is. Nem tudjuk, ki hívta meg őket és milyen címen, de ha ismét szabadjára engedjük képzeletünket, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy a tanítványok úgy érezték, nekik ott a helyük Jézus mellett, bárhová is megy. Ezúttal szép helyre, kedves ünnepségre vitte őket Mesterük. De majd eljön az ideje annak, hogy másfelé is elkísérjék Őt, előbb a Golgotára, majd saját életük befejeztével a vértanúhalálba. Ez minden tanítvány életútja: követni a Mestert, bárhová is megy. A mi keresztény életünkben is voltak, vannak és lesznek nagyon szép örömteli pillanatok és mély lelki élmények, de a Krisztus követés útja nem ér véget a kánai menyegzőn, hanem tovább kell Jézussal mennünk, bárhová is vezet bennünket.

Harmadszor megtudjuk azt, hogy az esemény középpontjában a fiatal pár állt, akiknek ez volt életük legszebb pillanata, illetve lett volna, ha nem következik be a baj, azaz elfogyott a bor. Lehet, hogy szegények nem is tudták, mi történik körülöttük, hiszen nem ők vették észre a bajt, hanem Mária. Szép Máriának ez az anyai gesztusa, amellyel felkarolta a fiatal pár szerencsétlenségét. Ilyen Ő ma is, minket is anyai szeretettel támogat, ha bajba jutunk.

Visszatérve a fiatal párra, jó lenne tudni, hogy mi történt tovább: megtudták-e ők is, amint a szolgák megtudták, hogy honnan jött a finom bor, vagy ők is értetlenül álltak a dolgok előtt, mint a násznagy? A násznagy még meg is rótta a szegény vőlegényt, aki biztosan értetlenül hallgatta a megrovást, amelyet nem érdemelt meg. Ha viszont megtudták, hogy honnan jött a finom bor, vajon elfogadták-e Jézust, mint a Messiást, hittek-e benne, amint azt a tanítványokról olvassuk? Nem tudjuk.

De megállhatunk egy pillanatra és megfontolhatjuk, hogy a mi életünkben is van nagyon sok csoda, amelyekről nem is tudunk, amelyekre nem figyelünk fel, vagy amelyeket maguktól értetődőknek tartunk. Gondoljunk csak arra, hogy Isten csodája már az is, hogy megértük a felnőttkort, pedig olyan könnyen meghalhattunk volna gyermekkorban. Napról napra olvasunk balesetekről, de nem gondolunk arra, hogy Isten csodája, hogy mi még életben vagyunk. Ha az ember visszakalandozik a múltjába, hirtelen rádöbben, hogy élete egy sor csoda, amelyekben Isten iránta való szeretete nyilvánult meg.

Visszatérve az evangéliumi eseményre, a főszereplő természetesen itt is Jézus, mint minden evangéliumi eseményben. Megfigyelhetjük, hogy Ő a helyzet ura: Ő szólította fel a felszolgálókat, hogy töltsék meg a korsókat vízzel és vigyenek belőle a násznagynak. Jézus ma is így viselkedik: Ő minden helyzetnek az ura, ezért nem kell félnünk attól, hogy bármi is elkerülhetné figyelmét, ami velünk történik.