„Kínáljuk fel lelkünk szegényes hajlékát a Szentcsaládnak” – Perger Gyula atya gondolatai ádvent negyedik vasárnapjára

A vallásos ünnepeket, s köztük az adventi időt és a karácsonyt is, az a veszély fenyegeti, hogy elveszítik mélységüket, mert a kereskedelmi központok térhódítása és a mindenütt jelenlévő reklámok magukkal sodorják az ünnep jelentőségét. A sok sürgés-forgás közepette elfeledjük, hogy kinek az eljövetelére készülünk. Ellopja a kereskedelem, a reklám a központi szereplőt, magát Jézus Krisztust, és a reklámok emberei őt fogyasztási cikkekkel akarják helyettesíteni.

Ünnep előtti életünk kicsit hasonlít Betlehem nyüzsgéséhez. Valószínűleg a vártnál hamarabb érkeztünk meg Nyugat-Európába, ahol az advent négy hete évtizedek óta a fogyasztói társadalom legfényesebb időszaka. A tündöklés, a fényáradat, a hangszórókból harsogó Csendes éj. Akárcsak Betlehem városa. Azokban a napokban nem vették észre a forgatagban szállást kereső Szent Családot.

Valóban, a lelkünk lehet olyan Betlehem, amely nem veszi észre és elutasítja a Szent Családot, de lehet olyan is, mely a megváltás után kiált, és szegényes hajlékát kínálja fel szállásként a Szent Családnak. A jászolban fekvő kisded viszont, aki rongyos istállóban jött világra, figyelmeztet, hogy a külsőségek mit sem érnek, ha nem találjuk meg lelkünk békéjét.

Jöjj el Jézus, foglald el az utcákat, ahol a siető emberek öntudatlanul is téged keresnek! Foglald el a munkahelyeket, ahol a fáradt emberek a hajsza értelmét keresik! Toppanj be a szórakozóhelyek zajos világába, ahol az arcok álarcai mögött fáradt üresség kiált utánad!

Lépj be az otthonokba, ahol modern kísértésekkel birkózik a lankadt szeretet! Kopogj be az iskolákba, ahol ijesztő szorgalommal mossák el az igazság és tévedés határait! Foglalj helyet a konferenciák és kongresszusok asztalainál, ahol szánalmas erőlködéssel akarják megtervezni az új világot!

Jöjj el kis Jézus, töltsd be az egész világunkat szereteteddel!