„A papok arra kaptak meghívást, hogy kövessék Máriát, aki az örömteli ajándékozás
példaképe” – P. Cantalamessa harmadik ádventi prédikációja
Pénteken reggel a Szentatya jelenlétében, az Apostoli Palota „Redemptoris Mater” kápolnájában
P. Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes megtartotta harmadik, egyben utolsó ádventi
prédikációját. Arról a sajátos kapcsolatról elmélkedett, amely Máriát és a papokat
fűzi egybe. A papok hivatása, hogy örömmel éljék meg és adják át a Krisztusba vetett
hitet.
A Pápai Ház prédikátora a következő kérdésekből indulva fejtette ki
gondolatait: „Milyen kapcsolat áll fenn Mária és a papok között, Mária anyasága és
az apostoli papság között? Mária méhében, a Szentlélek működése révén, megfogant Krisztus,
akit Betlehemben hozott világra. A pap, akit az egyházi rend szentségében a Szentlélek
szentel fel, arra kapott meghívást, hogy elteljen Krisztussal, és világra hozza őt,
vagyis életre keltse a lelkekben Isten Szavának hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása
által. A pap nem korlátozódhat arra, hogy a könyvekből „megtanult” Krisztust adja
át másoknak, hanem magáévá kell őt tennie testében és vérében.
Mária, amikor
„igent” mondott Istennek, nem volt könnyű helyzetben. Teljesen magányos volt, csak
Istenben bízhatott. Mint minden más izraeli fiatal lány, jól ismerte a mózesi törvényt.
Tudta, hogy mi vár arra a lányra, aki nem szűzen megy férjhez. Az atyai ház bejáratához
kellett állnia, hogy a falu lakói megkövezzék.
Mária Istennek mondott „Ámen”-je
maradéktalan volt, a szó teljes jelentésével. Mária „igen”-je magába foglalja az egész
emberiség akaratát. Abban a pillanatban Mária mindnyájunkat képviselte. Mária hite
tehát a szeretet, az engedelmesség aktusa, szabadon választott döntés volt, bár Isten
kegyelméből fakadt – mondta prédikációjában P. Raniero Cantalamessa.
Amit a
hívek azonnal megéreznek egy papnál, egy lelkipásztornál, az az, hogy hisz-e abban,
amit mond, hisz-e a szertartásban, amit bemutat. Aki a papnál mindenekelőtt Istent
keresi, azonnal észreveszi ezt. Ha nem Istent keresi, akkor könnyen csalódhat, és
tévútra vezetheti magát a papot is. Elhitetheti a pappal, hogy mennyire fontos, milyen
briliáns, mennyire halad a korral, miközben valójában csak „zengő érc, pengő cimbalom”.
A Szentatya hő kívánsága a katolikus papság spirituális megújulása, amely
azzal a buzgósággal áll arányban, amellyel az egyház minden papja, püspöke képes ismét
örömmel kijelenteni: Íme, itt vagyok, jelen vagyok. Jézus a következő szavakkal lépett
a világba: „Itt jövök, Istenem, hogy akaratodat megtegyem” (Zsid 10,7). Mi ugyanezekkel
a szavakkal fogadjuk be Őt ezen a Karácsonyon: „Íme, jövök Jézusom, hogy megtegyem
akaratodat” – mondta utolsó ádventi elmélkedésében P. Raniero Cantalamessa, a Pápai
Ház prédikátora.