Isten misztériuma életünkben a valódi öröm forrása – a pápa Úrangyala imádsága Advent harmadik vasárnapján

December 13-án, délben az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében XVI. Benedek arra szólította fel a híveket, hogy éljék meg mindazt, amit a betlehemi jászol jelképez. Az igazi öröm az, amikor érezzük, hogy személyes és közösségi létünket megérinti és eltölti Isten szeretetének nagy misztériuma. A pápa – a szokáshoz híven – az Öröm vasárnapján áldotta meg azokat a Kisjézust ábrázoló szobrokat, amelyeket a római gyermekek Karácsony éjjelén betlehemi jászlaikban helyeznek majd el.

A pápa szeretettel üdvözölte őket, és megköszönte, hogy eljöttek a Szent Péter térre. Nagy örömmel nyugtázta, hogy családjaikban még megőrizték a jászolkészítés szokását. Bár fontos hagyományról van szó, nem elég maga a gesztus. Törekedjenek arra, hogy minden nap megéljék azt, amit a jászol jelképez: Krisztus szeretetét, alázatosságát, szegénységét.

Advent harmadik vasárnapján a pápa utalt Assisi Szent Ferencre, aki 1223 Karácsonyán a közép-itáliai Greccio-ban elsőként állította fel a betlehemi jászol élőképét. Így kívánta szemlélni és imádni a misztériumot, még jobban megvalósítva Isten Fiának üzenetét, aki értünk kiüresítette magát és gyermekké lett. A Kisjézust ábrázoló szobrok megáldása arra emlékeztet bennünket, hogy a jászol az élet iskolája – mondta beszédében a Szentatya.

A jászolra tekintve azt látjuk, hogy Szűz Mária és Szent József nem tűnnek szerencsés családnak. Első gyermekük sok nehézség között született meg, mégis benső öröm tölti el őket, mert szeretik egymást, segítenek egymásnak. Mindenekelőtt azonban biztosak abban, hogy életükben Isten működik, aki a Gyermek Jézusban vált jelenvalóvá. A jászol többi alakját szemlélve a pápa feltette a kérdést: mi okuk lenne az örömre a pásztoroknak? Az újszülött Gyermek nem változtat semmit életükön: továbbra is szegények és kirekesztettek maradnak. A hit azonban hozzásegíti őket ahhoz, hogy felismerjék a gyermekben a „jelet”, ami Isten ígéreteinek beteljesülését jelenti minden ember, tehát a pásztorok számára is.

Ahhoz, hogy örüljünk, nem pusztán tárgyakra, hanem szeretetre és igazságra is szükségünk van. Szükségünk van Istenre, aki közel áll hozzánk, aki felmelegíti szívünket és válaszol legbensőbb elvárásainkra. Ez az Isten Jézusban nyilvánította ki magát, aki Szűz Máriától született. A kis Gyermek, akit a barlangban elhelyezünk, mindennek a középpontja, a világ szíve – mondta beszédében a Szentatya.

Az Úrangyala elimádkozása után a pápa megemlítette, hogy ezen a napon gyűjtenek a római egyházmegyében új templomok építésére. Mindenkit arra buzdított, hogy járuljon hozzá adományaival új lelkipásztori központok létesítéséhez, ugyanis a városban még vannak olyan közösségek, amelyek nem rendelkeznek megfelelő istentiszteleti hellyel.

Végül XVI. Benedek név szerint megemlékezett arról a négy misszionáriusról - három papról és egy szerzetesnőről - akiket az elmúlt napokban gyilkoltak meg különböző afrikai országokban.

A következő személyekről van szó: Daniel Cizimya, Louis Blondel és Gerry Roche atyák, valamint Denise Kahambu nővér. Az evangélium hű tanúi voltak, akik bátran, életük kockáztatása árán is hirdették Isten Szavát. A pápa részvétét fejezte ki a hozzátartozóknak és az elhunytak közösségeinek. Azért fohászkodik az Úrhoz, hogy fogadja be az áldozatok lelkét otthonába, nyújtson vigaszt a gyászolóknak, eljövetelével pedig hozzon kiengesztelődést és békét.