Jubileumi zarándoklat Szent Terézhez – Török Csaba atya beszámolója

A budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz plébánia nagy ünnepre készül: a plébániatemplom megáldásának kétszázadik évfordulója érkezik el december 3-án. A készület során felmerült annak a gondolata, hogy közösségünk elzarándokoljon Avilába, védőszentünk városába. Kicsit félve vágtunk bele a szervezésbe, hiszen a gazdasági válság minden családot közelről érintett. Meglepetésünkre és legnagyobb örömünkre azonban annyian jelentkeztek a zarándoklatra, hogy végül három csoport indult útnak: egy augusztusban, egy szeptemberben és a harmadik októberben.

Az első két csoportot a plébános, Horváth Zoltán István atya, a harmadikat jómagam vezettem. Spanyolország és a spanyol szentek számos ajándékkal leptek meg bennünket. Csodálatos érzés volt nemzeti ünnepünkön, október 23-án szentmisét bemutatni a montserrati Mária-szentélyben, imádkozni Loyolai Szent Ignác manrézai barlangjában, vagy meglátni az a földet, ahonnan védőszentünk sarjadt, s ahol csodálatos munkásságát kifejtette. Avila városának minden köve Terézről beszél: az utcák és a terek, a templomok és a kolostorok hirdetik ennek a XVI. századi szentnek az emlékét, amely ma is eleven.

Megdöbbentő szépségű volt látni, hogy egy egész nemzet mennyit köszönhet Isten szolgálólányának, nem csak vallási, hitbeli, de emberi téren is. Példája volt ő nem csak az életszentségnek, de a teljesen másokért élő életnek. Verseivel, írásaival irodalmi nyelvet teremtett, személyes elköteleződésével és fáradhatatlan munkájával nemzedékek sorát inspirálta és inspirálja ma is.

Az ő nevét viselte Lisieux-i kis Szent Teréz, az ő életrajzát olvasva tért keresztény hitre Edith Stein, a neves és zseniális zsidó származású filozófusnő a XX. században, aki végül belépett a Kármelbe. G. K. Chesterton, a neves angol szerző, bár még nem volt katolikus, mégis így írt róla: "Teréz nem csak a spanyoloké, de nem is csak a katolikusoké - Teréz az egész emberiségé".

A zarándoklat résztvevői ezt tapasztalták meg: Avila szentjének bölcsessége, lelkisége, humora, életszerűsége, mindannyiunkat új erővel töltött el. Ha van szentünknek üzenete a templom megáldásának évfordulóján, akkor éppen ez az: a folytonos megújulás képessége, a hitből fakadó élet magával sodró lendülete, a világ dolgaiban való keresztényi helytállás példája.

Lehetünk örömmel keresztények, a humor fegyverével a legnagyobb nehézségek közepette is találhatunk kiutat. Végső soron pedig megérthetjük Teréz imádságának a szavait: „Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: Isten egyedül elég!”