„Az élet megalázta, a halál felmagasztalta” - Mindszenty emlékkiállítás nyílt Budapesten:
P. Szabó Ferenc SJ jegyzete
Krisztus Király ünnepén
délután a pasaréti ferencesek Kájoni János Házában (Szilfa u.4) emlékkiállítás nyílt
Mindszenty József bíboros (1892-1975) életéről. A tárlat dec. 4-ig látogatható.
A
kiállítás anyagát a zalaegerszegi Andor Imre történész-szociológus állította össze,
aki már évtizedek óta gyűjti a dokumentációt, sajtóvisszhangokat, fényképeket főleg
a volt zalaegerszegi apátplébános negyedszázados zalai működéséről, kisebb mértékben
a veszprémi püspök nyilasok elleni fellépéséről, majd az esztergomi érsek, hercegprímás
tömegeket megmozgató Mária-évi országjárásáról, a koncepciós perről és azt követő
évek szenvedéseiről.
Ahogy Andor Imre fia, a ferences P. Andor Károly, a szentendrei
ferences gimnázium tanára megnyitó beszédében hangsúlyozta: szükség van még ma is
a vértanú bíboros élete és működése forrásainak egyre teljesebb összegyűjtésére, mivelhogy
a napjainkban is még visszatér a marxista ideológia és a kommunista történetírás hamis
értékelése a XX. század egyik nagy magyar főpapjának működéséről. Pehm-Mindszenty
számtalan alkotását, kezdeményezését őrzi Zalaegerszeg.
A veszprémi püspök
az emberi jogokat védelmezte a nyilasokkal szemben, majd az erősödő kommunista diktatúrával
szemben állt ki hazája és egyháza szabadsága védelmében. Ugyanezt hangsúlyozta Tömördy
Viktor OFM, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a Szentendrei Ferences
Gimnázium történelem szakos tanára is.
Mindszenty bíborost Krisztus követőjének
mutatta be, aki tanított, cselekedett, szenvedett és megdicsőült.” Az élet megalázta
– a halál felmagasztalta.”
Kiss Antal, fiatal kommunikációs szakértő érdekes
és találó párhuzamot vont Prohászka Ottokár és Mindszenty József, a XX. század két
legnagyobb magyar főpapja életműve között. A későbbi esztergomi érsek, Pehm-Mindszenty
József, mint esztergomi szeminarista Prohászka tanítványa volt.” A kiállítás megnyitása
elején felolvastak néhány részletet abból a választási körlevélből, amelyet a püspöki
kar nevében Mindszenty József hercegprímás 1945. október 18-án adott ki. A magyar
püspökök egyhangúan jóváhagyták a bíboros által előzőleg megfogalmazott szöveget,
amely az igazi demokrácia elvei szerint követeli az állami élet jövő berendezkedését.
(Egyébként ez a szemlélet ma is időszerű.)
A püspökök már előző körlevelükben
is üdvözölték a demokratikus gondolatot, amely kizárja a zsarnokságot.
„Az
igazi demokrácia alappillére, hogy sértetlen természetjogi elveket ismer el, amelyekhez
soha semmiféle emberi hatalomnak erőszakkal nyúlnia nem szabad. (…) Az igazi demokrácia
a lelkiismereti szabadságot, a szülők jogait, a munkásnak szabad egyéniséggé való
kialakulását, a munka rabszolgaságának megtörését írja zászlajára. E célok érvényesítése
érdekében mozgósítja erkölcsileg kifogástalan eszközökkel a társadalom minden rétegét,
erre a célra veszi igénybe minden jobb érzésű egyén közreműködését.”
A körlevél
aztán rámutat arra, hogy nem szűnt meg a zsarnokság, hogy a forrongó magyar közéletben
egyre kevésbé érvényesül a demokrácia: „megsértik az alapvető jogokat, semmibe veszik
az erkölcsiséget és az igazságot, lábbal tipornak azokon a hagyományokon, amelyek
a szenvedő magyar népet ismét lelki felemelkedésre, nemességre és áldozatkészségre
nevelnék.” A körlevél jól illusztrálja Mindszenty bíboros és a püspöki kar akkori
álláspontját a fenyegető, majd hamarosan berendezkedő kommunista uralomról. Mindszenty
az 1948-as Mária-év során az egész országot mozgósította.
Rákosi rendszerének
mihamarabb el kellett tennie az útból a haza és az egyház jogait védő hercegprímást,
ami be is következett 1948. december 26-án.
Abszurd és történelmietlen az
az időnként visszatérő – a kommunista időkből kísértő - állítás, hogy Rákosi kereste
volna a dialógust a Vatikánnal, de Mindszenty ezt megakadályozta. Rákosi - moszkvai
ukázra is – mielőbb végezni akart a katolikus egyházzal és a „nép ópiumával”, a vallással.
Terve megvalósításának legfőbb akadálya Mindszenty bíboros volt. A tények
világosan tanúsítják, hogy elítélése után már könnyebben ment a hierarchia megtörése
és az egyházüldözés megszervezése.