Miből áll Krisztus Király „hatalma”? – XVI. Benedek vasárnapi Úrangyala
imádsága
A Szentatya Krisztus Király ünnepén Jézus királyi mivoltáról elmélkedett. A Szent
Péter téren összegyűlt zarándokokkal elimádkozta az Úrangyalát. Majd megemlékezett
Marie-Alphonsine Danil Ghattas nővérről, a második arab boldogról, akit vasárnap emeltek
az oltár dicsőségére Názáretben. Ő az első arab, akit a Szentföldön avattak boldoggá.
A
pápa beszédében kiemelte, hogy Jézus Krisztus királyi mivoltának középpontjában halálának
és feltámadásának misztériuma áll. Isten Fiaként Jézus szabad akaratából adta át magát
a szenvedésnek. A kereszt királyságának paradox jele. Önmagát feláldozva válik Jézus
az egyetemes Királlyá, ahogy maga is kijelenti az apostoloknak megjelenve feltámadása
után: „Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön.” (Mt 28,18)
XVI. Benedek
ezután feltette a kérdést: Miben áll Krisztus Király „hatalma”? Nem a királyok és
a világ urainak hatalma ez, hanem az isteni hatalom arra, hogy örök életet adjon,
megszabadítson a gonosztól, legyőzze a halál uralmát. A szeretet ereje ez, amely jót
teremt a rosszból, meglágyítja a megkeményedett szívet, elhozza a békét a legelkeseredettebb
konfliktusba, felgyújtja a reményt a legnagyobb sötétségben. Mindenkinek választania
kell, kit akar követni. Istent vagy a gonoszt? Az igazságot vagy a hazugságot? Krisztust
nem biztosítja a világ kritériumai szerinti sikert, de megadja a békét és az örömet,
amelyet csak Tőle kaphatunk. Minden korban megmutatja ezt sok ember tapasztalatán
keresztül, akik Krisztus, az igazság és az igazságosság nevében ellen tudtak állni
a földi hatalom csábításának, vértanúságukkal megpecsételve hitüket. Beszéde végén
a Szentatya Máriához fordult, hogy segítsen bennünket Jézus, a mi királyunk követésében,
ahogy Mária is tette és abban, hogy tanúságot tegyünk Krisztusról egész létezésünkkel.
Az Úrangyala elimádkozása után a pápa megemlékezett Marie-Alphonsine Danil
Ghattas nővér názáreti boldoggá avatásáról. Marie-Alphonsine 1843-ban született Jeruzsálemben.
Korán felfedezte hivatását a szerzetesi életre. Kongregációt alapított nők számára
a vallásoktatás, az írástudatlanság legyőzése céljával, valamint azért, hogy javítsa
a szentföldi nők körülményeit. Lelkiségének középpontjában Szűz Mária iránti buzgó
tisztelete állt, a teljesen Istennek szentelt élet ragyogó példaképe. A Rózsafüzér
volt állandó imádsága, az üdvösség és a kegyelmek forrása. Ennek a jelentős személyiségnek
a boldoggá avatása különleges vigasz a szentföldi katolikus közösség számára. Arra
hív, hogy mindig biztos reménnyel bízzuk magunkat az isteni Gondviselésre és Mária
anyai védelmére.
A pápa utalt rá, hogy szombaton ünnepeltük Mária bemutatását
a templomban. Ekkor tartjuk a „pro orantibus” emléknapot, a klauzúrás szerzetesnői
közösségek világnapját. A Szentatya örömmel mondott köszönetet a vatikáni kis kolostorban
imádkozó szerzetesnőknek: klarisszáknak, karmelitáknak, bencéseknek és nemrég óta
a vizitációs nővéreknek. Imáitok nagyon értékesen támogatja péteri szolgálatomat –
hangsúlyozta a pápa.