Az ökumenizmus félig teli pohár – Rowan Williams anglikán prímás római előadása
November 19-én a római Pápai Gergely Egyetemen emlékülést tartottak Johannes Willebrands
bíborosról, születésének 100. évfordulója alkalmából. A konferencián felszólalt Rowan
Williams canterburyi érsek is, akinek beszédéből részleteket tett közzé az „Osservatore
Romano”c. vatikáni napilap.
Az anglikán prímás megállapította: A II. vatikáni
zsinat nyomán, a 60-as évektől kezdve, a katolikus egyház elkötelezte magát számos
párbeszédben a többi egyházzal, közöttük az Anglikán Közösséggel is. Ezt az örökséget
a közelmúltban kiadványban gyűjtötte egybe a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa,
amelynek első elnöke a zsinat előtt és után Johannes Willebrands bíboros volt. A két
egyház közötti egyezmények arról tanúskodnak, hogy a felek egyetértenek számos egyházra
és Istenre vonatkozó kérdésben. Hangsúlyozzák, hogy az egyház közösség, amelyben az
emberek Isten gyermekeivé válnak, kiengesztelődnek Istennel és egymással. Az egyház
ezt a keresztség és az áldozás szentségei által ünnepli – emlékeztetett rá Rowan Williams
érsek.
Ezt követően a „Harvesting the Fruits” – „Betakarítani a termést” –
c. kiadványról szólt, amelyet a közelmúltban jelentetett meg Walter Kasper bíboros,
a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke. Eszerint a történelmi egyházak
keresztényei számára közös pontot jelent, hogy gyermeki viszonyban vannak Istennel,
az Atyával, és ennek közvetlen következményeként szeretetegységben vannak a többi
hívővel. A Szentháromságtan valamint az Eucharisztia jelentése szintén megegyezik
a két egyházban. Ami a tekintélyt illeti, a „Betakarítani a termést” jól kifejti:
a szolgálat és a szolgálati papság nem öncélú ajándék. Az egyház arra kapott meghívást,
hogy engedelmeskedjen, hogy a hiteles Evangéliumot tanítsa és hirdesse.
A
primátus kérdéséről az anglikán érsek elmondta, hogy ezen a téren valószínűleg kevésbé
világos a konvergencia. Létezik azonban egy eléggé elterjedt elismerése annak a ténynek,
hogy a helyi szolgálat az összetartást szolgálja. Erős teológiai motivációja van az
összpontosítás egyetemes szolgálatának, amely a hívek és közösségek életszentségének
javát szolgálja egy egyetemes modellben. Ezt komolyan kell vennünk egy globalizált
kultúrában.
Az Apostoli Konstitúció, amelynek közzétételét nemrégen jelentették
be, és amely a volt anglikánok részére tartalmaz normákat, elismeri azt a tényt, hogy
az etikai különbözőség önmagában véve nem veszélyezteti a katolikus egyház egységét.
Mindazonáltal világosan kell látni, hogy nem jelenti létező szolgálatok formális elismerését.
Megmarad a liturgikus és spirituális kultúra szintjén. Mint ilyen, találékony lelkipásztori
válasz egyesek szükségleteire, de nem jelent egyháztani újítást.
Majd elválik,
hogy a konstitúció által javasolt rugalmasság nyomán létrejön-e valami, ami kevésbé
hasonlít egy lelkészségre, és inkább hasonlít egy egyházra, amely püspöke körül alakul
ki. „Azt kíséreltem itt kifejteni, hogy az ökumenikus pohár hitelesen van tele félig”
– mondta Rowan Williams érsek. A két egyház között még meg nem oldott kérdés vajon
alapvetően az egyházi megosztottság eleme-e, mint ahogy azt általában a katolikusok
tartják? Ha nem az, akkor mindnyájan szembenézhetünk-e rendkívüli kérdésekkel, ugyanolyan
metodológiai feltételekkel, a szentségekről és a spiritualitásról alkotott ugyanolyan
felfogással, amely eddigi utunkat is jellemezte? – tette fel a kérdést római előadásában
Rowan Williams anglikán prímás.