Az „Anglicanorum coetibus” k. apostoli konstitúció új utat nyit az ökumenizmusban
– az Osservatore Romano november 9-10-i száma közzétette az új dokumentumot
A konstitúció „új utat nyit a keresztények egységének előmozdításához, egyidejűleg
elismerve közös hitünk kifejezésének jogos különbözőségét” – így foglalható össze
az Anglicanorum coetibus k. dokumentum valódi jelentősége. A konstitúció a világ minden
részéről érkezett anglikánok számos kérésére válaszol. Ezek a hívek azt kérték, hogy
teljes szeretetközösségre léphessenek a katolikus egyházzal. A konstitúciót, amelyet
november 9-én tettek közzé, XVI. Benedek november 4-én, Borromeo Szent Károly liturgikus
ünnepén írta alá. A 13 cikkelyből álló dokumentumot egy sor kiegészítő jogszabályzat
kíséri, amelyet a Hittani Kongregáció fogalmazott meg.
A vatikáni sajtóterem
jegyzékben húzta alá, hogy az apostoli konstitúció személyi ordinariátusok felállításával
kíván válaszolni azoknak az anglikán papok és világi hívek csoportjainak, amelyek
látható és teljes kommúnióra kívánnak lépni a katolikus egyházzal. Nem szentszéki
kezdeményezésről van tehát szó, hanem a pápa nagylelkű válaszáról a szóban forgó anglikán
csoportok jogos elvárásaira.
Az új struktúra felállítása teljes összhangban
van az ökumenikus párbeszéddel, amely továbbra is a katolikus egyház prioritása –
állapítja meg a jegyzék. A személyi ordinariátusok lehetővé teszik ezeknek az anglikán
csoportoknak, hogy teljes szeretetközösségre lépjenek a katolikus egyházzal, megőrizve
sajátos anglikán spirituális és liturgikus örökségük elemeit. A jegyzék továbbá hangsúlyozza:
az, hogy a személyi ordinariátusokban jelen lehetnek nős papok is, semmiképpen sem
jelenti azt, hogy megváltozott volna a papi nőtlenségre vonatkozó egyházfegyelmi szabály.
A II. vatikáni zsinat tanítása szerint a papi nőtlenség jel, amely egyidejűleg buzdít
a lelkipásztori szeretetre és felragyogtatja Isten országát.
Az apostoli konstitúció
mindenekelőtt megállapítja, hogy személyi ordinariátusokat kell létrehozni a katolikus
egyházzal teljes szeretetközösségre lépő anglikánok számára. Ezeket az ordinariátusokat
a Hittani Kongregáció állítja fel, egy-egy meghatározott püspöki konferencia területi
határain belül. Jogi személyként ismerik el őket, világi hívek és egyházi személyek,
szerzetesek alkotják, akik eredetileg az anglikán közösséghez tartoztak és most teljes
szeretetközösségben vannak a katolikus egyházzal. A személyi ordinariátus a Hittani
Kongregációnak és más vatikáni dikasztériumoknak van alárendelve, illetékességüknek
megfelelően. Az ordinariátus ünnepelheti az Eucharisztiát és a többi szentséget az
anglikán hagyománynak megfelelő liturgikus könyvek szerint, amelyeket a Szentszék
jóváhagyott. Így tovább élhet az anglikán közösség spirituális, liturgikus és lelkipásztori
hagyománya. A személyi ordinariátus lelkipásztori vezetője egy olyan ordinárius, akit
a pápa nevez ki.
A konstitúció kimondja, hogy mindazok, akik anglikán diakónus,
pap vagy püspök minőségben szolgáltak, jelentkezhetnek az ordináriusnál, mint jelöltek,
hogy felvegyék a katolikus egyházban az egyházi rend szentségét. A nős egyháziak számára
a „Sacerdotalis coelibatus” k. enciklika normáit, valamint az ún. „In June” Nyilatkozat
normáit kell figyelembe venni. A nőtlen egyháziaknak el kell fogadniuk a papi nőtlenség
szabályát. Az ordinárius csak nőtlen férfiak jelentkezését fogadja el a papság szentségének
felvételére. A 277. kánon első paragrafusának megfelelően kérvényt nyújthatnak be
a pápához nős férfiak is, hogy felvegyék a papi szentséget. Esetüket egyenként, objektív
szempontok szerint bírálja el a Szentszék. Egy ordinariátusban az egyházi rend szentségét
felvenni kívánó jelölteket együtt képezik ki a többi szeminaristával, különös tekintettel
a tanbeli és lelkipásztori képzésre.
Az ordinárius, a Szentszék jóváhagyásával
a megszentelt élet új intézményeit és az apostoli élet új társaságait is létrehozhatja.
A konstitúció lehetővé teszi, hogy a helyi egyházmegye püspöke, valamint a Szentszék
beleegyezésével személyi plébániákat hozzanak létre az ordinariátushoz tartozó hívek
lelkipásztori ellátására. A plébánosokra vonatkozik az egyházi törvénykönyv minden
joga és kötelessége a 8. cikkelynek megfelelően. A világi híveknek és a szerzeteseknek,
akik részét kívánják képezni a személyi ordinariátusnak, ezt írásban kell kinyilvánítaniuk.
Az ordinariátust egy kormányzói tanács segíti munkájában, amelyet az ordinárius által
elfogadott és a Szentszék által megerősített statútum szabályoz. Az ordináriusnak
öt évenként Rómában el kell végeznie az „ad limina” látogatást, és jelentést kell
tennie a pápának az ordinariátus helyzetéről. Jogi ügyekben az az egyházmegyei bíróság
illetékes, amelyben az egyik fél lakik, hacsak az ordinariátus nem állította fel saját
törvényszékét. A konstitúció utolsó, 13. pontja leszögezi, hogy az a dekrétum, amely
egy ordinariátus felállítását mondja ki, egyben meghatározza annak székhelyét is.
A konstitúcióhoz kapcsolódó kiegészítő jogszabályok mindenekelőtt megállapítják,
hogy az ordináriust, aki lehet püspök vagy pap, a pápa nevezi ki. Az illető egyben
a helyi püspöki konferencia tagjává válik. Szolgálatában az ordináriusnak szorosan
együtt kell működnie az egyházmegye püspökével.
Gianfranco Ghirlanda jezsuita
atya, a római Pápai Gergely Egyetem rektora az Anglicanorum coetibus k. apostoli konstitúciót
kommentálva többek között emlékeztet rá: II. János Pál pápa 1986. április 21-én közzétett
„Spirituali militum cura” k. apostoli konstitúciója a fegyveres erők lelkipásztori
ellátásáról lehetővé tette katonai ordinariátusok felállítását. Mint ahogy a katonai
ordinariátusok egyházmegyékhez hasonló, sajátos egyházi joghatósággal rendelkeznek,
ugyanígy, a személyi ordinariátusok is jogilag az egyházmegyékhez hasonlíthatók. Rugalmas
kánonjogi struktúráról van szó. Fohászkodjunk, hogy a Szentlélek, aki az apostoli
konstitúció elkészítését vezette, segítsen a benne foglaltak megvalósításában is –
írja P. Gianfranco Ghirlanda jezsuita, a Pápai Gergely Egyetem rektora.