XVI. Benedek Concesióban, VI. Pál szülőhelyén

A pápa bresciai látogatása vasárnap délután Giovan Battista Montini szülőfalujában, Concesióban folytatódott, ahol felkereste a Szent Antal plébániát. Még ma is őrzik azt a keresztelő kutat, ahol a későbbi pápát megkeresztelték. Concesióban a Szentatya megáldotta a VI. Pál Intézetet, amelyben elhelyezték VI. Pál hagyatékát, dokumentumok százait és a pápa személyes könyvtárát. Az Intézetben a pápa atadta a Montini tiszteletére alapított díjat a „Sources Chrétiennes” francia patrisztikai sorozat igazgatójának azzal az indoklással, hogy a kötetei hozzájárulnak a keresztény hagyomány megértéséhez. A sorozatot 1942-ben indították el neves teológusok, köztük Henri De Lubac és Jean Daniélou az antik és a középkori keresztény források megújult felfedezése érdekében.

A VI. Pál Intézetben a pápa megvallotta, hogy milyen nagy személyes szeretet és tisztelet kötötte elődéhez a II. Vatikáni Zsinattól kezdve. 1977-ben VI. Pál bízta meg a müncheni egyházmegye vezetésével és kreálta bíborossá. A Szentatya nagy előde személyiségének egyik fontos vonását emelte ki: nevelői képességét. Ma amikor valódi „nevelési vészhelyzettel állunk szemben, a fiatal nemzedékek oktatása-nevelése, amely sohasem volt egyszerű feladat, még összetettebbé vált. Montini a nevelő, az egyetemi lelkész, a pap, későbbi püspök és pápa mindig érezte a művelt keresztény értelmiségiek jelenlétének szükségességét a kultúra, a művészet és a társadalom területén. Ennek a jelenlétnek Krisztus igazságában kell gyökereznie és ugyanakkor figyelembe kell vennie az embert és alapvető szükségleteit.

Montini nagy hittel, széleskörű műveltséggel rendelkező pap volt, lelki vezető, az emberi létezés drámájának elmélyült vizsgálója. Egyetemisták egész nemzedékei találtak személyében viszonyítási pontot, a lelkiismeretek formálóját, aki lelkesedésre késztet és emlékeztet arra a feladatra, hogy az élet minden pillanatában tanúságot kell tennünk a keresztény tapasztalat szépségéről. VI. Pál számára fontos volt a fiatalok személyiségének lelki egysége, a nevelés kulturális és vallási dimenziójának teljes harmóniája. Különös hangsúlyt fektetett a keresztény tanítás ismeretére és az élet gyakorlati vonatkozásaira. Az egyetemisták számára kezdeményezte a szegények szolgálatának karitatív tevékenységét. Sosem választotta szét az „intellektuális szeretetet” a szociális jelenléttől, a legutolsók szükségleteinek felvállalásától.

A fiatalok képzése terén hangsúlyozta, hogy képessé kell tenni őket a modernséggel való kapcsolatba kerülésre, amely nehéz és gyakran kritikus, de mindig építő és párbeszéd jellegű. Szükségesnek tartotta a párbeszédet az alapos tanbeli képzéstől kezdve, amelynek egyesítő alapeleme a Krisztusba vetett hit. Fontos az érett keresztény tudat, amely képes a megmérettetésre mindenkivel, anélkül, hogy az adott időszak divatjainak behódolna. Montini pápa szerint a fiatalokat fel kell készíteni arra, hogy felismerjék azt a környezetet, amelyben élnek és működnek, valamint azt, hogy személyek, nem pedig számok a tömegben.
Az 1968-as eseményekkel kapcsolatos megnyilatkozásaiban bátran megjelölte a Krisztussal való találkozás útját, mint szabaddá tevő nevelési tapasztalatot és mint az egyetlen helyes választ az ideológia áldozataivá vált fiatalok vágyaira és törekvéseire.

VI. Pál magát a „fiatalok idős barátjának” nevezte. Képes volt felismerni és osztozni gyötrelmeikben, megtanulta megérteni lelküket. Emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi gondolkodás agnosztikus közönye, a kritikus pesszimizmus, a társadalmi fejlődés materialista ideológiája nem elegendő a lélek számára, amely nyitott az igazság és az élet más távlatai felé.

XVI. Benedek emlékeztetett arra is, hogy elődjét gyakran nem értették meg, sőt több alkalommal az akkori uralkodó kulturális mozgalmak szembe szálltak vele és elszigetelték. Bár fizikailag törékeny, de lélekben szilárdan és ingadozás nélkül vezette az egyházat. Sosem vesztette el a bizalmat a fiatalokban, megújítva a meghívást arra, hogy bízzanak Krisztusban és kövessék Őt az Evangélium útján.

Beszéde végén XVI. Benedek annak a reményének adott hangot, hogy VI. Pál, II. János Pál fiatalok iránti szeretet az új nemzedékeket arra indítja, hogy bízzák életüket Krisztusra.