„A hazugság nem győzheti le tartósan az igazságot” – Angelo Amato érsek interjúja Meszlényi Zoltán vértanú püspökről

Angelo Amato érsek, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa interjút adott a Vatikáni Rádiónak Meszlényi Zoltán Lajos vértanú püspök közelgő boldoggá avatása alkalmából.
Az interjúban Amato érsek felidézi a főpásztor életét. Emlékeztet rá, hogy Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án született szilárd katolikus hagyományokkal rendelkező családban, Hatvanban. A papi hivatást választotta. Filozófiai és teológiai doktorátusát a római Pápai Gergely Egyetemen szerezte meg, a kánonjogot is elvégezte.

1937. október 28-án szentelték püspökké és kinevezték az esztergomi főegyházmegye segédpüspökévé. Képzettsége és lelkipásztori buzgósága jelentős lelkipásztori és kulturális tevékenységre serkentette. A magyar kommunista rezsim a második világháborút követően nyomban megkezdte támadását a katolikus egyház ellen. Az intolerancia olyan eszközeit használta, amelyek gyakran erőszakos és véres üldöztetésbe torkolltak. A terror és a súlyos elnyomás korszakának jellemző eseménye volt Mindszenty József bíboros érsek, magyar prímás letartóztatása.

Arra kérdésre, hogy mi váltotta ki a magyar rezsim haragját, Amato érsek a következőt válaszolta:
„Az ’odium fidei’, vagyis az Isten és az egyház elleni gyűlölet. A gonosz sötétsége, amely nem fogadja be a jó világosságát.”
A Szentté avatási Kongregáció prefektusa ezután felidézte Meszlényi Zoltán segédpüspök vértanúságát.

1950-ben, a kormány akarata ellenére, az esztergomi székesegyház kanonokjai Isten Szolgáját nevezték ki új káptalani helynöknek, elismerve egyenességét és szilárd jellemét. Meszlényi püspök, bár tudatában volt a kockázatnak, készségesen elfogadta a kinevezést. Az elnyomó rezsim válasza azonban nem váratott magára. Tíz nappal később letartóztatták és bármiféle eljárás lefolytatása nélkül a recski büntető táborba internálták. Később a Budapest környéki Kistarcsa koncentrációs táborába deportálták, ahol magánzárkára ítélték.

Ezzel kezdetét vette nyolc hónapig tartó kegyetlen fogsága, élelem és fűtés nélkül. Mindezt súlyosbította a kényszermunka, a leírhatatlan erőszak és kínzás, amelynek nagy mesterei minden kor elnyomói – mondta Amato érsek. „Hűség vagy árulás” dilemmájával szemben Isten Szolgája erőteljesen megvallotta az Evangéliumhoz való hűségét. A kegyetlen eseményeket az isteni irgalomba és Gondviselésbe vetett bizalommal élte meg. Mindent szeretettel viselt el. 1951. március 4-én halt meg végkimerülésben. Az embertelen fogság szó szerint megölte. Vértanúságának oka az „odium fidei” volt, gyilkosainak gyűlölete Jézus, az Evangélium, az egyház iránt. A gonosz misztériuma az, ami gyűlöletet szít, maga után hagyva a halál, a pusztítás, a fájdalom végtelen sorát.

Amint elterjedt Meszlényi püspök halálának híre, azok, akik ismerték, azonnal látták, hogy életét a vértanúság pecsétje zárta le.
A kommunista rezsim minden módon megakadályozta, hogy életsorsát kutathassák, elmélyíthessék. Tudjuk azonban, hogy a hazugság nem győzheti le tartósan az igazságot. A rezsim bukása után az igazság napvilágra került dokumentumok és személyek sokirányú tanúságtétele révén.

A leendő boldog üzenete többek között az, hogy az egyház ma is vértanúk egyháza, vagyis olyan személyeké, akik erőteljes és bátor tanúságot tesznek az Evangéliumról. A keresztény vértanúk jól meghatározható tulajdonsággal rendelkeznek. Kioltják életüket, de ők maguk soha nem ölnek. Megölik őket, mert gyűlölik Jézust és Evangéliumát, amely maga az élet és az igazság. A keresztény vértanúk válasza azonban soha sem a gyűlölet, hanem a szeretet, nem bosszúállás, hanem megbocsátás, nem harag, hanem ima üldözőikért és gyilkosaikért. Meszlényi püspök ezt a nagy tanulságot hagyta ránk – mondta a Vatikáni Rádiónak adott interjújában Angelo Amato érsek, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.