Felgyorsult világunkban a keresztények fáradhatatlanul szőjék a testvériség és béke szálait – hangzott a Szentatya tanítása a pápai audiencián

Szerdán délelőtt XVI. Benedek pápa a Szent Péter téren tartotta meg az általános kihallgatást. A magyar zarándokokhoz a következő szavakkal fordult:
 
"Nagy szeretettel köszöntöm a magyar híveket, elsősorban azokat, akik Mélykútról, Székesfehérvárról és a számomra oly kedves Münchenből érkeztek. Október hónapját a szent rózsafüzér jegyében töltjük. Fedezzétek föl újra a Szűzanyával való közösséget ezen ősi imádság erejével. Apostoli áldásommal. Dicsértessék a Jézus Krisztus!"

Katekézisében a Szentatya Tiszteletreméltó Péter apát életszentségéről elmélkedett, aki 1094-ben született Franciaországban, Auvergne-ben. 1122-ben választották meg Cluny apátjává. Ezt a tisztséget egészen 1156-ban bekövetkezett haláláig betöltötte. Példaképet jelent a mai kor számára is, amelyet a túlhajszolt életritmus jellemez, gyakoriak az intolerancia jelenségei, a megosztottság, a konfliktusok. Péter apát az egyház szolgálatában vállalt számos elkötelezettsége és gyakori utazásai ellenére megőrizte szemlélődő lelkületét, mély benső nyugalmát, szigorú aszkézisét és az őszinte barátságra való készségét.

Péter apát tanúságtétele arra szólít fel bennünket, hogy egyesítsük Isten és felebarátaink iránti szeretetünket. Ne fáradjunk bele, hogy szüntelenül megújítsuk a testvériség és a kiengesztelődés szálait. A XII. században élt francia apát arra buzdította Krisztus Testének minden tagját, hogy érezzék sajátjuknak az egyetemes egyház megpróbáltatásait és nehézségeit. Érdeklődéssel fordult továbbá az egyházon kívül élők iránt, különös tekintettel a zsidókra és a muzulmánokra.

Az Eucharisztia és a Szűzanya iránti tisztelet elsődleges volt Tiszteletreméltó Péter apát számára. Teológiája az imában és a liturgiában gyökerezett. Krisztus misztériumai közül kiváltságos helyen foglalkozott Urunk Színeváltozásával. A clunyi apátságban bevezette ennek ünnepét és imákat fogalmazott meg, amelyek középpontjában Krisztus dicsőséges arcának szemlélése állt. Ez volt a forrása sugárzó örömének, amely áthatotta és beragyogta a kolostor liturgiáját.

Tiszteletreméltó Péter apát jól visszatükrözte a bencés eszményképet életével, mivel összhangba hozta az imát és a szemlélődést az emberek iránti szeretetével, továbbá elkötelezte magát a társadalom megújítására. Ma is példát jelent a keresztények számára ahhoz, hogy szent és következetes életet éljenek a mai rohanó világban.