A fiatalok barátja és példaképe: Szent Rafael Arnaíz Barón (1911-1938)
A XX. század egyik legnagyobb misztikusának tartott spanyol trappista szerzetes tehetős,
mélyen hívő keresztény családba született. Édesapja egy súlyos gyermekkori betegsége
után felajánlotta Rafaelt a Pilari Szűzanyának, ami egész életét meghatározta. A jezsuitáknál
tanult, majd a madridi építészeti főiskolán tűnt ki tehetségével. A vidám, barátságos,
sportos és zenekedvelő fiatalember egyre növekedett a keresztény hitéletben is. Rendszeresen
járt éjszakai szentségimádásra, majd meghallva az Úr hívását a szemlélődő életet választotta:
1934-ben belépett a Szent Izidor trappista kolostorba.
Nagy lelkesedéssel
vállalta a szerzetesi élet szigorú szabályait, mígnem alig néhány hónap múlva Isten
újabb próbatétel elé állította, a cukorbetegség egy igen erős formája lett úrrá rajta.
A többször kiújuló kórt nem sikerült leküzdenie, bár családja mindent megtett gyógyításáért.
Több ízben el kellett hagynia a kolostort emiatt, de mindannyiszor visszatért oda,
örömmel és hősiesen hű maradt hivatásához. Szenvedélyesen kereste Isten Arcát, lenyűgözte
az Abszolút szemlélése. Gyengéd szeretettel tisztelte Szűz Máriát. Alig 27 évesen
érte a halál. Életszentségének híre hamar átlépte a kolostor falait. Spirituális írásai
elterjedtek, olyannyira, hogy a XX. század egyik legnagyobb misztikusnak nevezték.
II.
János Pál pápa 1989-ben a Santiago de Compostelában tartott Ifjúsági Világtalálkozó
alkalmával Rafaelt állította a fiatalok elé követendő példának, majd három évvel később
boldoggá avatta. XVI. Benedek pápa a szentté avatással mint barátot és közbenjárót
mutatja fel a hívek és főként az ifjúság számára.