Szentmártoni Mihály S.J. elmélkedése az évk. 28. vasárnapra

KERESZTÉNYNEK LENNI IGÉNYES HIVATÁS
(Bölcs 7, 7-11; Zsid 4, 12-13; Mk 10, 17-30)

Az évközi huszonnyolcadik vasárnap első olvasmánya a Bölcsesség Könyvéből vett rövid szakasz, amelyben arról hallunk, hogy a szent író esdekelve kérte Istentől a bölcsesség lelkét és nagy örömére megkapta azt és vele együtt mindent, amire szüksége volt az életben. A Szentírásban az igazi bölcsesség Isten ajándéka. Ez érvényes ma is: szükségünk van bölcsességre, kérjük Istent, ajándékozzon meg vele bennünket.

A második olvasmányban a Zsidókhoz írt levél szerzője az isteni bölcsességet Isten igéjével kapcsolja egybe, amely őszinteségre szólít fel bennünket, hiszen Isten ismeri az emberi lélek titkait. A mi életünkben is fontos, hogy Isten szava állandóan tisztítson bennünket.

Az Evangéliumban Szent Márk leírja a jól ismert találkozást Jézus és a gazdag ifjú között. Három szereplője van ennek az eseménynek: Jézus, a gazdag ifjú, és a csodálkozó tanítványok.

Mindenekelőtt megtudjuk, hogy Jézus már útnak indult, amikor a fiatalember odasietett hozzá és megállította. Ebből arra következtethetünk, hogy a fiatalember nem hallgatta végig Jézus tanítását. Jézus nem haragudott meg a tolakodásért. A fiatalember jó szándékkal jött hozzá, Istenfélő ember volt, aki megtartotta a parancsokat. A fiatalember tele volt jó szándékkal, nagy és szent vágyakkal, Jézus iránti csodálattal. De mindez megmaradt szándéknak, vágynak, csodálatnak, amelyeket nem követtek elhatározások, tettek, cselekvés. Gyakran van ez így a mi életünkben is: fellelkesülünk, megrendülünk egy esemény kapcsán, de aztán megtorpanunk és nem lépünk tovább.

Fontoljuk meg, hogy a fiatalember baja abban volt, hogy nem tudott megszabadulni gazdagságától és kérdezzük magunktól, mi az, ami minket köt, birtokol, akadályoz az Istenhez vezető úton? Jézus nem volt a gazdagság ellen. Voltak jólétben élő barátai, akiket nem szólított fel arra, hogy hagyjanak el mindenüket és kövessék Őt. Gondolhatunk Lázárra és nővéreire, akik szívesen megvendégelték nemcsak Jézust, hanem tanítványait is házukban, ami azt jelenti, hogy volt miből. Itt másról van szó. A fiatalember a tökéletesség eszményét vetette fel, igaz nem egyenesen, de burkolt formában, amikor kijelentette, hogy a törvényeket lelkiismeretesen megtartotta, de ennél többet akart.

Álljunk meg egy pillanatra Jézus előtt és figyeljük meg hogyan fogadta a fiatalembert és mit mondott neki. Jézus szeretettel fogadta ugyan a fiatalembert, de nem volt hajlandó semmiféle megalkuvásra. Jézus magas célt tűzött a fiatalember szeme elé, amelyet az nem volt hajlandó elfogadni. Ennél a pontnál megvizsgálhatjuk az Egyház és a mai fiatalok viszonyát.

Valahogy az a benyomásunk, mintha egyesek minden áron szeretnék megnyerni a fiatalokat az egyháznak. Elébük kellene menni, az ő nyelvükön kellene szólni, érzékenyen kellene figyelni igényeikre – érvelnek egyes lelkipásztorok. Nem hiányoznak a konkrét lépések sem: legyen beat mise klasszikus zene helyett a templomban, szervezzünk különféle szórakozási programokat a plébániákon imaórák helyett. Egyesek esetleg szent Pálra hivatkoznak és alkalmazzák az ő elvét, miszerint mindenkinek mindene lett, hogy egyeseket üdvözítsen, ezért úgy gondolják kompromisszumokat kell kötni a fiatalok világával, velük szemben elnézőbbnek kellene lennünk, mint a felnőttekkel szemben.

Jézus nem bánt „kesztyűs kézzel” a gazdag ifjúval, akit ma úgy neveznénk, mint jó szándékú keresőt. Elijesztette a jóhiszemű ifjút. Nem volt hajlandó kompromisszumra lépni vele. Felkínálta neki a teljes Evangéliumot, annak minden élével. A fiatalember elment bánatosan, de Jézus még ekkor sem futott utána.

Ma az Egyház viszi tovább Jézus üzenetét, ezért tevékenységének alapkritériuma szintén az evangéliumi igazságok teljessége. Ezen a téren nem léphet kompromisszumokra a világgal. Hogyan tolmácsolja a rábízott üzenetet, az megfontolás tárgya. Mivel az Evangélium minden embernek szánt üzenet, az Egyháznak ma is hirdetnie kell a világ „piacterein” a teljes igazságot, úgy, ahogyan azt Pál tette az Areopáguszon, eltekintve attól, hogy tetszik-e a mai embernek vagy nem? Az Egyház nem a vallásos igények nagykereskedelme, ahová be kell csalogatni az embereket, hogy azt vegyenek, amit akarnak, hanem Jézus Krisztus teljes üzenete, amely magában foglalja a keresztet és lemondást is.