A Mont-Saint-Michel 1300 éves jubileuma - Pintér Gábor prelátus beszámolója
A franciaországi apostoli
nunciatúra tanácsosa jelen volt a jubileumi évet lezáró szentmisén. Pintér Gábor prelátus
ebből az alkalomból felidézi műsorunk számára a normandiai zarándokhely történetét. Nyugat-Franciaország
alsó-normandiai lapos partjain autózva már messziről megpillanthatjuk azt a természeti
és építészeti különlegességet, amit szerte a világon csak úgy emlegetnek: Le Mont-Saint-Michel
– magyarul Szent Mihály-hegy. A tájkép, ami az évente idelátogató 3 millió zarándok
és turista elé tárul, lenyűgöző: a part menti síkságból egy óriási, hegyes – közel
100 méter magas és 280 hektárnyi felületű – gránit-szikla mutat az ég felé; amit az
apály-dagály jelenség következtében időről-időre teljesen körülölel az Atlanti-óceán
kék vize, máskor pedig a szárazföld tudhat magáénak.
Persze, ez a szépség nem
csupán a ma emberét gyönyörködteti el, hanem már sok évszázada emlékeztet a teremtés
végtelen gazdagságára és a transzcendens valóságra.
A legenda szerint 708-ban
Szent Aubert-nek, Avranches püspökének – akinek egyházmegyéjéhez tartozott ez a terület
– álmában háromszor megjelent Szent Mihály arkangyal, és arra kérte őt, hogy építessen
egy templomot ezen a gránit-sziklán az Isten dicsőségére. Az pedig már oklevélben
rögzített tény, hogy 709. október 16-án felszentelték az első templomot, s immáron
1300 éve folyamatosan imádkoznak szerzetesek és zarándokok e különleges szentélyben.
Eleinte az egyházmegyei kanonokrend, majd 966-tól több mint ezer éven át a bencések
közössége garantálta a hely mindenkit magával ragadó lelkiségét. 2001-tôl egy új kontemplatív
szerzetesrend, a Jeruzsálemi Monasztikus Testvériség 5 férfi és 8 női tagjának imáit
visszhangozza a gótikus apátsági templom.
Természetesen a 13 évszázad történelme
sokszor próbára tette ezt a kolostort és a benne élő szerzeteseket. Háborúk folyamán
többször vált katonai erődítménnyé, fekvése miatt egyszerre lehetett kiváló őrtorony
és könnyű préda. A legsúlyosabb kárt mégis a francia forradalom egyházellenes barbársága
okozta: a bencéseket erőszakkal elüldözték, 14.000 kötetes könyvtárukat elrabolták,
a Szent Mihály-hegyet egy hatalmas börtönné alakították, ahová elsősorban a forradalom
ideáival szembeszálló papokat és apácákat száműztek. Ám, mint tudjuk, Isten a görbe
vonalakon is egyenesen ír. A szerzetesek rövidesen újra elfoglalhatták égbenyúló tornyú
apátságukat. A hatalmas könyvtár is megmenekült, tárolására egy önálló múzeumot épített
a francia állam, ahová a világ minden részéből érkeznek kutatók, hogy a csillagászati,
matematikai, földrajzi, történelmi, filozófiai, teológiai és zenei témájú kódexeket
és kéziratokat tanulmányozzák.
A középkorban a nyugati világ csodájának tartották,
később a világ nyolcadik csodájaként emlegették, 1979-ben az UNESCO a Világörökség
részévé nyilvánította ezt a kolostori erődítményt, melyben a különféle célokat szolgáló
épületek szorosan összenőttek, ezért távolról olyannak tűnik, mint egy csiga, amelyik
saját házában forgolódik.
Az 1300 éves évforduló kiváló alkalmat nyújtott Le
Mont-Saint-Michel jelenlegi püspökének, hogy több hónapos intenzív lelki programmal
hívja fel a francia nép figyelmét arra, hogy e közkedvelt és sokak által látogatott
hegy és épületegyüttes nem csupán egy műemlék, hanem továbbra is egy európai zarándokhely,
egy lelki központ, a francia egyház egyik éltető forrása, ahová megszámlálhatatlanul
sok ember zarándokolt már el felújítva, megerősítve a Mindenható Istennel való kapcsolatát;
s ahol számos király, államelnök és későbbi szent imádkozott népéért.
Az 1300
évre való visszatekintést, e jeles évfordulót egy magasztos és lélekemelő szentmisével
zártuk le Szent Mihály arkangyal ünnepén, amin nagyszámú francia és külföldi püspök,
apát, pap, szerzetes, zarándok és politikai vezető vett részt. Úgy hiszem, hogy a
gótikus hangulatú ünnepi liturgia alatt mindannyian megéreztük: ez a hely nem csak
az építőmesterek rendkívüli tudásáról tanúskodik, hanem a szó igazi értelmében vett
zarándokhely, ahol megszűnik az idő, megszűnik a tér ...