„Európa katolikusai nagy figyelemmel követik az afrikai keresztények sorsát” –
Erdő Péter bíboros szinódusi felszólalása
Október 5-én, délután, a második közgyűlésen hangzott el Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti
érsek, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa elnökének felszólalása. A bíboros mindenekelőtt
tolmácsolta az európai főpásztorok szívélyes üdvözletét, emlékeztetve rá, hogy a földrész
püspöki konferenciáinak elnökei ezekben a napokban tartották plenáris ülésüket Párizsban.
A találkozón beszámoltak arról a közös munkáról is, amelyet a CCEE és a SECAM – az
afrikai és madagaszkári főpásztorokat tömörítő szimpózium – végez. Különböző afrikai
és európai országokban kerül sor ezekre a megbeszélésekre, amelyek olyan témákkal
foglalkoznak, mint a migráció, a rabszolgaság.
Erdő Péter bíboros ezután megállapította:
„Európa földje is vértől áztatott”. Amikor a Berlini Fal leomlása után a földrész
nyugati és keleti részének lakói, főleg a katolikusok, szabadon találkozhattak egymással,
tudomást kellett venniük közös történelmünk összetettségéről. Főleg a kelet-európai
népek, történelmük során gyakran úgy érezték, hogy gyarmati helyzetben vannak és kizsákmányolják
őket. Még a modern kor első évszázadaiban is Délkelet-Európa egyes falvainak egész
keresztény lakosságát ázsiai rabszolgapiacokra hurcolták el.
Európa közelmúltjának
történelme számos sebet hagyott maga után, amelyek még távolról sem gyógyultak be
teljesen. Az emberiség történelmében legtöbb életáldozatot követelő II. világháború
után a nyugat-európai népek közül a németek és a franciák, olyan katolikus politikusok,
mint Robert Schumann, Konrad Adenauer és Alcide De Gasperi alapvető segítségével megtalálták
a békés együttélés és a mélyen gyökerező kiengesztelődés útját. Ma Európa középső
és keleti térségére vár a feladat, hogy keresse a szívek kiengesztelődését, az emlékezet
megtisztítását és az építő testvériséget.
Gyakran éppen a katolikus főpásztorok
azok, akik elsőként nyilvánítják ki a kiengesztelődés jeleit, mint ahogy ezt a német
és a lengyel püspökök tették. Kiengesztelődésük nagy gesztusát kezdetben társadalmaik
számos csoportja értetlenül fogadta. Az említett kor néhány nagy teológusa, különösen
Joseph Ratzinger, szenvedélyes szavakkal védelmezte ezt a prófétai tettet. Az utóbbi
években a kiengesztelődés és a testvériség hasonló gesztusaira került sor többek között
Lengyelország és Ukrajna, Szlovákia és Magyarország között.
A tömegtájékoztatási
eszközök gyakran nem szentelnek elegendő figyelmet ezeknek az eseményeknek. Talán
nem hiányoznak azok a csoportok sem, amelyek politikai és gazdasági előnyre számítva
feszültséget és ellenségeskedést szítanak népek, etnikai csoportok vagy vallások között.
Azonban Krisztus a világ világossága, aki megvilágítja az emberi történelem sötétségét,
és őt soha semmilyen homály, gyűlölet vagy rossz nem győzheti le – hangsúlyozta Erdő
Péter bíboros.
Krisztusban van reménységünk. Még ha az egyház hangja és az
egyes keresztények tanúságtétele gyöngének is tűnik, ez a halk hang erősebb minden
zajnál, hazugságnál, propagandánál vagy manipulációnál. A vértanúk erejéről tanúskodunk
– folytatta beszédét Erdő Péter bíboros. Megkezdődött a XX. századi hitvallók boldoggá
és szentté avatása. A hosszú üldöztetés során emléküket csönd borította, mégis élénken
megmaradt a hívők szívében. Most kezdtük el a sírgödrök felnyitását. Megható látni,
hogy mi maradt a vértanúk testéből. Földi maradványaik áthelyezése minden egyes alkalommal
mélyen megrázza a jelenlévők lelkét. A nagy feszültség, amely egy meggyilkolt ember
végső gyöngesége és ugyanannak a személynek a legmagasztosabb ereje között van, rendkívül
erős spirituális lendületet ad közösségeinknek.
Mi, európai katolikusok megtanultuk
történelmünkből, hogy figyelemmel kövessük az afrikai keresztények sorsát is. Megtanultuk
nagyra becsülni hűségüket, tanúságtételüket. Az afrikai vértanúk, akiknek száma évről
évre aggasztóbb, Krisztusért és Egyházáért adják életüket, így tehát értünk is. Az
afrikai helyi egyház megérdemli hálánkat és mély tiszteletünket – mutatott rá a magyar
prímás.
Isten Szolgája, II. János Pál erőteljes és világos tanítást hagyott
ránk az isteni irgalmasságról. Az olykor ördöginek tűnő köröket, amelyek egész társadalmakat
taszíthatnak kétségbeesésbe, a gyűlölet, az erőszak, a bosszú és az igazságtalanság
struktúráira építve etnikai csoportok, népek vagy társadalmi osztályok között, nem
győzhetnénk le pusztán emberi erővel, ha nem létezne az isteni irgalmasság, amely
képessé tesz arra, hogy kövessük Krisztus parancsolatát: „Legyetek tehát irgalmasak,
amint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6, 36).
Meggyőződésünk, hogy az ajándékok
kicserélése olyan program, amely nemcsak Európa nyugati és keleti részére érvényes
– folytatta szinódusi felszólalásában Erdő Péter bíboros. Ez a hívek kötelessége az
egyes kontinensek között és egyetemes szinten. Ugyanakkor jobban el kívánjuk mélyíteni
az afrikaiak liturgikus, katekétikai tapasztalatát, a papi hivatások dinamizmusát,
annak a lehetőségét, hogy közösen építsük Krisztus Egyházát Európában, Afrikában,
és világszerte – mondta a CCEE elnöke. A világ nagy gazdasági és politikai mozgató
erői gyakran nem a szeretet és az igazságosság logikája szerint működnek. Olykor megfeledkeznek
az igazi valóságról, a dolgok és az ember természetéről. Az emberi méltóság azonban
nem hatékonyságunk, nem evilági sikereink függvénye. Minden ember azonos elidegeníthetetlen
méltósággal rendelkezik, mivel Isten saját képmására és hasonlatosságára teremtette.
Az emberi méltóság nem összeegyeztethetetlen a szenvedéssel. Hamis lenne egy olyan
ideológia, amely azt állítaná, hogy méltóságunk megőrzéséhez jobb lenne a halált választani,
semmint szenvedni. Ez volt az ókorban a görög-római magatartás, amelyet még nem világított
meg az Evangélium tanítása. Krisztus példája azonban azt tanítja, hogy a legnagyobb
szenvedés a legnagyobb méltóság és dicsőség pillanata lehet.
A teremtett valóság
természete változatlan még akkor is, ha korunkban sokan nem hallgatják meg a Teremtő
hangját és nem nyitottak az igazság befogadására, a szeretet gyakorlására. Az igazságosság
és az isteni irgalmasság ettől függetlenül mindenképpen érvényre jut a világ működésében,
a történelem lefolyásában – mondta Erdő Péter bíboros, majd ezekkel a szavakkal fejezte
be szinódusi felszólalását:
„Biztosítunk benneteket imáinkról és szolidaritásunkról,
hogy megtaláljátok a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke előmozdításának útjait,
hogy számunkra is támaszt nyújtsatok tapasztalataitokkal, hitetekkel és tanúságtételekkel”.