„Csak Krisztus keresztje tisztíthatja meg szeretetünket” – P. Kozma Imre méltatja Boldog Euszták testvér életszentségét

Vasárnap délután 2 órakor kezdődött a bajorországi Regensburg dómjában Josef Kugler irgalmasrendi szerzetestestvér boldoggá avatási szertartása. A pápa képviseletében jelen volt Angelo Amato érsek, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.

Rádiónknak adott interjújában a főpásztor emlékeztetett rá, hogy a „vendéglátás óriását” Euszták testvért, Regensburg „nagy imádkozójának” hívták. A nácizmus idején a Gestapo több mint 30-szor hallgatta ki, azonban nem sikerült tőle semmilyen információt szerezni a rendre, az egyházra vonatkozóan.

Félix Lizaso Berruete atya, a Betegápoló Irgalmasrend posztulátora pedig rámutatott az új boldog életszentségének két alapvető vonása, a buzgó hitélet és a betegápolás közötti mély kapcsolatra.

Megkértük Kozma Imre atyát, a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetőjét, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökét, hogy ismertesse hallgatóinkkal az új boldog életét.

Közzé tesszük a Betegápoló Irgalmasrend tájékoztatóját:

Földön állva, mennyközelben
Tíz hónappal a kubai Olallo testvér boldoggá avatása után újabb irgalmasrendi szerzetes került az oltár dicsőségére.

Kugler József 1867. január 15-én született egy oberpfalzi patkókovács hatodik fiaként egy Neuhaus nevű faluban. Első elemibe jár a közeli Nittenau népiskolájába, amikor elveszíti édesapját. Tizennégy évesen Münchenbe megy ipariskolába, hogy elsajátítsa az épületlakatos szakmát. Tízpfenniges inas béréből még rendes vacsorára sem futja, csak idősebb testvérei segítségével tudja folytatni a tanulást. Segédvizsgája előtt leesik az építkezési állványról, s ez a baleset meghatározza hátralevő életét. Bár sikerül levizsgáznia, a jobb lábán levő nyílt törés okozta seb sehogy sem akar begyógyulni. A fiatalon megnyomorodott fiú ismét családjától kap segítséget: először az egyik sógora gazdaságában, majd a másik kovácsműhelyében jut munkalehetőséghez a szomszédos Reichenbachban. Itt jó hasznát veszi szaktudásának és fogyatékossága ellenére is ügyes lakatosnak bizonyul.

Reichenbachban ekkor már mindenki ismeri azt a sántikáló fiút, aki az egykori bencés templomban vasárnaponként a rózsafüzér-imádságot vezeti.

1891-ben a Betegápoló Irgalmasrend megvásárolja a reichenbachi kolostorépületet, amelynek falain belül létrehozzák a mai napig is működő ápolási intézetet. A lakatos és bádogos munkálatokra József sógora kap megbízást, ezáltal kerül ő maga is kapcsolatba kerül a renddel. Az alperjel Eligiusz testvér kitartó kezelésének köszönhetően lábsebe lassan begyógyul. Két évig kíséri figyelemmel az ápoló testvérek önfeláldozó munkáját a szegények legszegényebbjeinek szolgálatában. 26 évesen megérik benne a döntés, és felvételét kéri a rendbe. Reichenbach után a wörishofeni Kneipp-szanatóriumban tölti jelöltidejét. Noviciátusba való felvételéről sántító járása miatt nemleges döntést hoznak. A tartományfőnök új szavazást rendel el, amely már kedvező eredményt hoz. 1894-ben Neuburg an der Donauban kezdi meg újoncidejét. Beöltözésekor szerzetesszokás szerint új nevet kap, és ettől kezdve Eustachius testvérnek hívják.

Első fogadalomtétele után újra Reichenbachba helyezik. 1898-ban végleg elkötelezi magát az Irgalmasrendnek. Az elkövetkezendő években különféle fogyatékos intézetekben, kórházakban és börtönben teljesít ápolói szolgálatot, majd házfőnöki kinevezést kap Straubingba, Gremsdorfba, Neuburgba. 1925-ben a bajor rendi káptalan, nem kis meglepetésre, provinciálissá választja. Így vált a sántikáló lakatosinasból 18 egészségügyi intézmény és mintegy 400 szerzetes elöljárója – abban az időben ennyi tagot számolt a virágkorát élő Bajor Tartomány. Euszták testvér aztán ezt a hivatalt testvérei bizalmát élvezve haláláig betöltötte.

Legjelentősebb alapítása a kezdetben 450 ágyas regensburgi kórház a betegápoló iskolával. Annak ismeretében, hogy a beruházási költségek meghaladták a város évi összjövedelmét, nem szorul bizonyításra, hogy tervének megvalósítása egyben pénzgazdálkodási csúcsteljesítmény is volt. Ne feledjük, hogy 1927-et írunk, és Németországban vagyunk egy vesztes háború után! Azoknak, akik figyelmeztették, hogy a csőd felé viszi a rendtartományt, mosolyogva csak annyit mondott: A Jóistennel mindent megbeszéltem, semmi nem fog hibázni. Magas beosztásában feladatait mindig emberséggel látta el, végig megmaradt jó szerzetestestvérnek és megőrizte száraz oberpfalzi humorát. Egyszerűségét nem csak agyonfoltozott csuhája, kitaposott cipője és kopott aktatáskája jelezte. Ha egy mód volt rá, a háttérből figyelte az ünnepségeket és kitért az újságírók elől. Tartományfőnökként nem tartotta lealacsonyítónak, hogy a kórtermekből reggelente kihordja a vizeletes edényeket, kerti munkát végezzen, a kórházkonyhán zöldséget tisztítson, vagy odakozmált kondérokat súroljon.

Rendíthetetlen hitének és imádságos életének példája testvéreinek világító fáklyaként mutatta a biztos irányt. Egy alkalommal rendtársai a kórház előtt nagy parádéval vonuló Hitlert a refektóriumból nézték, amely valóban igazi látványosságnak számított. Amikor észrevették, hogy ott áll a hátuk mögött, neki is helyet akartak készíteni az ablaknál. Erre ő jelentőségteljesen a kórháztemplom irányába mutatott: A mi führerünk idebent van!

A nemzetiszocializmus hatalomra jutásával az Irgalmasrend a katasztrófa szélére sodródott. A kórházakat lefoglalták, a testvéreket besorozták katonának, fogyatékos ápoltjaik százait vitték a gázkamrába. A tartományfőnököt, Euszták testvért, mintegy 30 alkalommal hallgatta ki a Gestapo. Ő azonban a súlyos megaláztatások és életveszélyes fenyegetések ellenére is mindvégig bátran képviselte testvérei és a betegek érdekeit. A müncheni és straubingi házak bombázása után haladéktalanul a helyszínre sietett, hogy vigaszt nyújtson az embereknek.

Mindehhez az imából és a szentségekből merítette az erőt. Megfigyelték, hogy állandó dialógusban volt Istennel, akár a folyosón lépdelt, akár utazott vagy éppen a kertben dolgozott. Testvérei egyöntetű véleménye szerint nála buzgóbb rózsafüzér-imádkozó nem akadt a rendtartományban. A regensburgi ház tőszomszédságában levő Messerschmitt Művek húsz alkalommal történő bombázása idején a tabernákulum előtt találjuk térdepelve. Amikor a légvédelmisek őt is leparancsolják a pincébe, ott vég nélküli rózsafüzérimába fog. Senki sem kételkedett abban, hogy az ő imájának köszönhetően vészelte át a kórház nagyobb kár nélkül a légitámadásokat.

Noha idős korában kiújult lábfekélye és a gyomorrák szünet nélkül gyötörte, mégsem hagyta el soha egyetlen zokszó sem az ajkát. 79 éves korában, 1946. június 10-én hunyt el Regensburgban, az életszentség hírében. 1956-ban az imameghallgatások számának növekedése miatt testét a temetőből a kórháztemplom oldalkápolnájába helyezték át, ahová azóta is betegek ezrei viszik panaszaikat, közbenjárását kérve. Idén nyáron a hamvak boldoggá avatás előtti ünnepélyes átvitelén jelen volt Magyarország prímása, dr. Erdő Péter is.

Kugler Euszták testvér boldoggá avatására október 4-én kerül sor a regensburgi székesegyházban, melyen magyarországi irgalmasrendi szerzetesek valamint budapesti, pécsi és érdi munkatársaik is részt vesznek.
Koncz Z. Asztrik OH


További információkat a következő honlapon találnak:
 
http://kozmaimre.hu/betegapolo-irgalmasrend