Húsz évvel a Berlini Fal leomlása után újból meg kell találni a lendületet, és hirdetni kell a reményt – a CCEE párizsi plenáris ülésének üzenete

Húsz évvel ezelőtt nagy pillanat tanúi voltunk: összedőlt a Berlini Fal. A történelmi esemény nem egyfajta meteoritként hullott alá az égből. Olyan meggyőződéses és bátor emberek készítették elő, akik nem hátráltak meg a szabadság hiánya miatt – olvassuk az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa október 3-án közzétett üzenetében. A földrész főpásztorai a tanács elnöke, Erdő Péter bíboros vezetésével október 1-től 4-ig tartották plenáris ülésüket a francia fővárosban.

A dokumentum emlékeztet rá, hogy sokan hoztak áldozatot ezért a szabadságért életük kockáztatása árán is. Az emberi méltóság nagyobb tiszteletben tartásáért küzdött a Solidarnosc szakszervezet és sok más mozgalom Közép- és Kelet-Európában. Elsődleges szerepet töltött be ebben a küzdelemben II. János Pál pápa messzire tekintő meglátása egy olyan Európáról, amely a hit, a közjó és a béke alapjaira épül.

A mindenkinek felkínált új szabadság kegyelmi adomány volt az egyházak számára. Megnyílt a szabad cselekvés, az újraszervezés, az evangelizálás lehetősége. Bár ez a folyamat még nem fejeződött be minden országban, és a múlthoz kapcsolódó problémák megoldásra várnak, a földrész főpásztorai tudatában vannak az elmúlt két évtizedben megtett útnak. A szabadságot az idők jeleként értelmezik, és ezért hálát adnak Istennek, az idő és a történelem Urának.

Ugyanakkor megállapítják, hogy a 20 évvel ezelőtti csodálatos európai lendület, amelynek különösen erős volt etikai jellege, nagymértékben lelohadt. Erre mutat az is, hogy a legutolsó európai parlamenti választásokon magas volt a nem szavazók száma.

A mai napig még nem igazán valósultak meg az európai egyesülésbe vetett remények – állapítják meg a földrész püspökei, majd utalnak a fogyasztói szemlélet nagymértékű terjedésére, a túlzott individualizmusra. XVI. Benedek tanítása szerint a „kapzsiság” a súlyos pénzügyi és gazdasági válság titkos hajtóereje. A pusztán önérdekeket védő társadalmak csak egyfajta dzsungelként működhetnek. Ha hiányzik az igazságosság, a javak elosztása, a szolidaritás, a szociális élet erőszakba torkollik. Nem csoda, ha ilyen termőtalajon virágzik a maffia és a terrorizmus.

A társadalmi béke és egy emberarcú globalizáció megvalósítása ma újfajta szolidaritásra és nagylelkűségre szólít fel – állapítják meg az európai püspökök. Annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy a jogi szabályokat az emberi méltóságon alapuló természeti törvénnyel kell összhangba hozni, amely meghatározza minden ember elidegeníthetetlen jogait, valamint kötelességeit.

A CCEE záró üzenet hangsúlyozza: Európát komoly válság sújtja. A születések alacsony száma sem ad okot az optimizmusra. A püspökök azonban nem kívánnak a balszerencse prófétái lenni. Az élet védelme, fogantatásától kezdve a természetes halálig nem elveszett ügy. Az egyház optimizmusa nem emberi eredetű, hanem az Evangéliumból merít. Utalnak XVI. Benedek tanítására, miszerint az Evangélium nem ideológia, hanem túlmutat minden evilági eseményen, új fénnyel ragyogja be minden korban az emberi méltóságot.

Európa építése olyan kaland, amelyet érdemes megélni. Nem feledjük el, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, aki mindnyájunkhoz így szól: „Ne félj, kelj fel és járj!” – olvassuk a CCEE plenáris ülésének záró üzenetében.