„Az igazi boldogság Krisztusban van, a világi hatalom szomorú és tiszavirág életű” – mondta a pápa a cseh fiataloknak

Ragyogó napsütés kísérte hétfőn délelőtt azt az ünnepi szentmisét, amelyet XVI. Benedek pápa mutatott be a Prága közelében lévő Stará Boleslav-ban, Szent Vencel vértanúságának színhelyén. A X. században élt cseh király a Köztársaság fővédőszentje. Liturgikus emléknapja, szeptember 28-a, nemzeti ünnep Csehországban. A szabadtéri szertartás megkezdése előtt XVI. Benedek lerótta tiszteletét Szent Vencel ereklyéi előtt, a nevét viselő bazilikában. Homíliájának vezérgondolata az volt, hogy a világi hatalmak múlandók és szomorúsággal járnak. Csak Krisztustól származik az igazi boldogság, amely örökké tart.

A Stará Boleslav-ban bemutatott szentmise egyfajta közép-kelet európai ifjúsági találkozóhoz hasonlított – jelentette rádiónk helyszíni tudósítója. Fiatalok tízezrei érkeztek a Cseh Köztársaság minden részéből, illetve Szlovákiából, Lengyel- és Németországból, Ausztriából. Sokan egész éjjel imavirrasztáson vettek részt énekkel, szentségimádással, gyónással.

A Szentatyával koncelebrálók között volt Josip Bozanić zágrábi bíboros érsek, Stanisław Dziwisz krakkói bíboros érsek, Tomáš Špidlík cseh bíboros, Klaus Küng Sankt Pölten-i püspök, Paul Iby eisenstadt-i püspök, Viliam Judák, nyitrai püspök.

A 45 ezer hívő nagy összeszedettséggel és áhítattal követte a pápai szentmisét. A szertartás hosszú, mély csöndjei az ima és az egység tapasztalatáról tanúskodtak. A pápa mindenkit arra szólított fel, hogy kövesse Szent Vencel példáját, aki életét adta azért, hogy „mindig hűséges maradjon Krisztushoz”. Feltette azt a kérdést, hogy napjainkban időszerű-e még az életszentség, vagy keresettebb a siker és az emberi dicsőség? Mennyi ideig tart azonban és mennyit ér a földi siker?

Az elmúlt évszázadban sok hatalmas megbukott, olyan személyek, akik látszólag elérhetetlen magasságokig jutottak el. Ezt a cseh föld is megtapasztalta. Hirtelen megfosztották őket hatalmuktól. Aki tagadta és továbbra is tagadja Istent, és ennek következtében nem tiszteli az embert, látszólag könnyű életet él, anyagi sikereket ér el. Elég azonban a felszín alá néznünk, hogy észrevegyük: ezek az emberek szomorúak és elégedetlenek. Csak az építhet igazságosabb és testvéribb világot, aki szívében istenfélő marad. Ma szükség van olyan személyekre, akik „hívők” és akik „hihetők”, akik a társadalom minden környezetében terjesztik azokat a keresztény alapelveket, amelyek tetteiket irányítják. Ez az életszentség, amelyre minden megkeresztelt meghívást kapott.

Jézus megjelöli az életszentség „szűk” útját, amelyet nehéz elfogadnunk és a gyakorlatban megvalósítanunk. A szentek tanúságtétele azonban arról biztosít bennünket, hogy mindenki számára lehetséges, ha bízik Jézusban. Példájuk arra bátorít, hogy lehetünk hiteles keresztények, vagyis következetesek az általunk vallott hittel. Nem elég ugyanis jónak és becsületesnek látszani, valóban annak kell lennünk. Az a jó és becsületes, aki nem saját magát helyezi előtérbe, hanem hagyja, hogy Isten fénye világítson.

Ez Szent Vencel tanítása, aki bátran vállalta, hogy elsőbbségben részesítse a mennyek országát a földi hatalom varázsával szemben. Tekintetét soha nem vette le Jézusról. Az Úr engedelmes tanítványaként a fiatal uralkodó hű maradt az evangéliumi tanításhoz, amelyet nagyanyja, a szintén vértanú Ludmilla ismertetett meg vele.

A pápa arra buzdította a híveket, hogy Szent Vencelhez hasonlóan nagy léptekkel haladjanak előre az életszentség útján. Nehéz útról van szó, mert a hitet mindig számos kihívás éri, de ha hagyjuk, hogy Isten magához vonzzon bennünket, akkor megtapasztaljuk szeretetének erejét – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa.

A szertartás végén a Szentatya a fiatalokhoz fordult, akik nagy számban vettek részt a szentmisén. „Veletek fiatalnak érzem magam” – mondta. A társadalom gyakran hamis és elidegenítő módon kihasználja boldogságvágyukat. Sok fiatal enged a mesterséges paradicsomok vonzásának, azonban végül szomorú magány vár rájuk. A pápa Szent Ágoston példáját állította a fiatalok elé: Krisztusban találta meg boldogságát. Megértette, hogy Jézus az, aki keres bennünket és kopogtat szívünkön, hogy boldoggá tegyen bennünket. A keresztény hit nem más, mint találkozás Krisztussal, az élő Személlyel, aki életünknek új távlatokat nyit. Amikor egy fiatal szíve megnyílik Isten terveinek, hamarosan meghallja hangját is. Az Úr ugyanis mindenkit név szerint szólít meg, és mindenkire sajátos küldetést bíz az egyházban és a társadalomban.

A pápa arra buzdította a fiatalokat, hogy szent, keresztény családokat építsenek. A papság évére való tekintettel arra szólította fel őket, hogy készségesen válaszoljanak Jézusnak a papi, az Istennek szentelt élet hivatására. Az egyháznak szüksége van számos szent papra és olyan személyekre, akik maradéktalanul Krisztus, a világ reménysége szolgálatára szentelik magukat.

„A reménység! Ez a szó, amelyet gyakran ismételek, jól párosul a fiatalsággal. Kedves fiatalok, ti vagytok az egyház reménysége. Azt várja tőletek, hogy legyetek a reménység hírnökei, mint tavaly, Ausztráliában, az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmával” – mondta XVI. Benedek, megismételve meghívását a 2011-es madridi találkozóra.

A fiatalok egy életüket bemutató fényképalbummal kedveskedtek a pápának, illetve átadtak neki gyűjtésük eredményét, több mint 11 ezer eurót, amelyet Afrikának szántak. A pápa végül Mária oltalmába ajánlott mindenkit Stará Boleslav szent helyén, amely egy bronzból készült Mária kegyképet őriz. A hagyomány szerint Szent Metód a szentképet Szent Ludmillának ajándékozta, aki azt tovább adta unokájának, Szent Vencelnek.

Kiküldött munkatársunk interjút készített Petr Havlicek atyával, a prágai Károly Egyetem lelkészével, aki elmondta: a mai fiatalok körében vallási közöny mutatkozik. Elszakadtak az ország nemzeti hagyományaitól. Nem a fogyasztói szemlélet, hanem inkább ez a gyökértelenség az, ami problémát jelent. Az egyház számára nagy kihívás, hogy megközelítse a fiatalokat. Nyíltan kell válaszolni kérdéseikre, amelyek az élet értelmére vonatkoznak. A prágai egyetemi lelkész szerint a pápa csehországi látogatása ösztönzés lehet arra, hogy a hívek megerősítsék spirituális önazonosságukat, felismerjék a hit fontosságát, párbeszédet folytassanak a nem-hívőkkel.