XVI. Benedek pápa lelkipásztori látogatása a Cseh Köztársaságban

A Szentatya szombaton reggel nyári rezidenciájáról, Castel Gandolfóból indult el 3 napos cseh- és morvaországi látogatására. Mielőtt a gép kevéssel 10 óra előtt felemelkedett a levegőbe a pápa néhány percet időzött a búcsúztatására megjelent olasz miniszterelnökkel. Prágába érkezve, fél tizenkettőkor Václav Klaus köztársasági elnök fogadta. Egy népviseletbe öltözött fiatal pár a hazát jelképező hagyományos ajándékkal közeledett a pápához: kenyeret és sót tartalmazó kosárral és egy cserép földdel. A katolikus hívek nevében a repülőgép lépcsője alatt Miloslav Vlk prágai bíboros érsek és Jan Graubner érsek, a cseh püspöki kar elnöke várta a Szentatyát.

Az államfő beszédében arra helyezte a hangsúlyt, hogy a világ problémáival kapcsolatban vallott nézetei rendkívül közel állnak a pápa álláspontjához és ugyanazokra az alapelvekre épülnek. A kommunista rendszer bukásának 20. évfordulójára emlékezve Klaus elnök azt mondta, hogy XVI. Benedek látogatása nem kevésbé jelentős, mint II. János Pál pápáé volt, aki 1990-ben, egy évvel a vasfüggöny leomlása után látogatott el hozzájuk.

„Nagy öröm számomra, hogy itt lehetek veletek a Cseh Köztársaságban” – a pápa ezekkel a szavakkal kezdte beszédét a prágai repülőtéren. Kifejezte köszönetét a meghívásért Václav Klaus elnöknek és köszöntötte mindazokat a civil, politikai és egyház közméltóságokat, akik szeretettel fogadták. Mint mondta látogatása elsősorban a katolikus híveknek szól. Az Európa arculatát kialakító keresztény örökség különösen érvényes ezen a földön, ahol Szent Cirill és Metód - Európa védőszentjei – már a 9. században kezdték hirdetni az evangéliumot. Az ószláv nyelv akkor kapta első írott formáját. Említésre méltó tény az is, hogy a két nagy bizánci hagyományú szent itt összetalálkozott a latin nyugatról érkezett misszionáriusokkal.

Itt, Európa szívében, Észak és Dél, Kelet és Nyugat útkeresztelőződi pontjában különböző népek, hagyományok és kultúrák találkoztak egymással. Tagadhatatlan, hogy ez olykor összeütközéseket okozott, ám az idő multával mindez gyümölcsözőnek bizonyult. A Szentatya említést tett a térség történelmének egy-két fontosabb állomásairól: mint pl. a „bársonyos forradom” közelgő 20. évfordulója és a berlini fal összeomlása, amely egyfajta vízválasztó lett az egész világ, de főként a kelet- és közép-európai országok számára.

Negyven esztendő politika elnyomását azonban nem lehet kicsinyíteni. E régió számára különösen nagy tragédiát jelentett az akkori kormány kíméletlen törekvése arra, hogy elnémítsa az egyházat. A történelem során Szent Vencel korától Szent Ludmillán, Szent Adalberten keresztül Nepomuki Szent Jánosig bátor vértanúk sokasága maradt hűséges Krisztushoz. Az ő példájuk mennyivel világosabb és ékesszólóbb, mint azoké, akik elvették életüket. A Szentatya emlékeztetett még a közelmúlt jelentős egyházi személyiségére, Beran bíborosra, akiknek folyamatban van boldoggá avatási eljárása, valamint Frantisek Tomasek bíborosra, akit személyesen is ismert és az üldözött, ám hitükben rendíthetetlen papok, szerzetesek és világi hívek sokaságára.

„Isten nélkül az emberek nem tudják hova menjenek, azt sem értik kik is valóban. Az evangélium igazsága elengedhetetlen a társadalom számára, mert megnyit a reménységre és képessé tesz arra, hogy felismerjük Isten fiainak kétségbevonhatatlan méltóságát. „Pravda Vitézi” – az Igazság Győzedelmeskedik – ezt hirdeti a prágai kastély magaslatán lobogó elnöki zászló. „Az én reményem az – mondta végül a pápa -, hogy továbbra is az igazság világossága vezeti a szentek és vértanúk által megáldott nemzetet.”