Jog a fejlődéshez – szentszéki felszólalás az ENSZ Emberjogi Tanácsának genfi ülésén 

A jelenlegi pénzügyi világválság hatásainak enyhítéséhez a személyt kell a gazdasági és a szociális intézkedések középpontjába helyezni nemzetközi és nemzeti szinten egyaránt – mutatott rá beszédében Silvano Tomasi érsek, a genfi székhelyű ENSZ Hivatalok állandó szentszéki megfigyelője. Szeptember 22-én az ENSZ Emberjogi Tanácsa ülést tartott a fejlődéshez való jog témájáról. A szentszéki delegáció nevében az érsek megállapította, hogy a tanácsban folyó vita alkalmat ad a nemzetközi elkötelezettség megerősítésére ennek a jognak a gyakorlati megvalósítása terén, valamint a politikai szándék konkrét lépésekké alakítására. A fejlődés elérése nemcsak az anyagi szegénység megszűntetését jelenti. Szükség van azoknak a gazdasági és társadalmi alapelveknek és értékeknek a mellőzésére is, amelyek figyelmen kívül hagyják az egy főre jutó nemzeti jövedelem szintjét.

Tomasi érsek hangsúlyozta, hogy érdeklődéssel figyeli a munkacsoport tevékenységét, amely a fejlődéshez való jog kritériumainak meghatározásával foglalkozik. Három fő összetevő köré csoportosulnak ezek az ismérvek: emberközpontú fejlődés, fejlődést elősegítő környezet, valamint a társadalmi igazságosság és egyenlőség. Tomasi érsek a szentszéki delegáció nevében annak az álláspontjának adott hangot, hogy e kritériumokról szóló világszintű egyezmény alapvető lépést jelentene a személy és veleszületett jogainak valamint méltóságának figyelembe vétele terén a fejlesztési politikák kidolgozásában minden szinten.

A vatikáni delegáció támogatja a munkacsoportnak a fejlődésre vonatkozó emberközpontú megközelítését. Ez magába foglalja az emberi jogok elválaszthatatlanságát és egymásrautaltságát, továbbá a fejlődés eredményét, megvalósításának folyamatát és fenntarthatóságát. A fejlődéshez való jog kulturális eleme nem lehet teljes a személy etikai és spirituális dimenziójának figyelembe vétele nélkül. Az államok arra kaptak meghívást, hogy számolják fel a fejlődést gátló akadályokat, amelyek az emberi jogok megsértéséből fakadnak. A nemzetközi közösség pedig támogassa a fejlesztési folyamatokat, különösen a legszegényebb országokban. Ebben az összefüggésben különösen fontos a szubszidiaritás alapelve. Az együttérzés és a szubszidiaritás egymást kiegészítő értékek. A szolidaritás mobilizálja a pénzügyi és humán erőforrásokat a fejlődés érdekében, míg a szubszidiaritás segít azonosítani a döntéshozatal és a beavatkozás legmegfelelőbb szintjét.

Tomasi érsek végül hangsúlyozta: delegációja támogatja a társadalmi igazságosság és egyenlőség kritériumainak elfogadását, amely magába foglalja az erkölcsi felszólítást a cselekvésre az emberi jogok védelme, a fejlődésből származó előnyök egyenlő elosztása érdekében. Ezek közé tartozik páldául az élelemhez, az otthonhoz, az oktatáshoz, az egészséghez és munkához való hozzáférés.