Imádkozni, munkálkodni és szenvedni az egyházért – a Szentatya szavai az általános kihallgatáson

Szerdán délelőtt a pápa a VI. Pál teremben tartotta meg az általános kihallgatást a világ minden részéből érkezett zarándokok számára. A Szentatya 10 órakor indult el helikopteren Castel Gandolfól és fél tizenegykor lépett be a hívekkel zsúfolásig megtelt vatikáni kihallgatási terembe. Az alkalomból egybegyűlt 9 ezer zarándok egy része csak az aula előcsarnokából követhette a teremben zajló eseményeket.

A Szentatya magyarul is szólt a hívekhez, nevezetesen az egri, a tatai, az ezeréves pécsi egyházmegye és gyenesdiási fiatalok csoportjához. „Szívből kívánom, hogy zarándoklatotok az apostolok sírjaihoz erősítsen meg benneteket és közösségeiteket. Apostoli áldásommal. Dicsértessék a Jézus Krisztus” – mondta a pápa magyarul.

A német ajkúak között köszöntötte a Szentatya a premontrei szerzeteseket, akik a rend 6 évenként megrendezett prelátus találkozójára gyűltek össze Rómában. „Örömmel köszöntök minden német nyelvű zarándokot, köztük a premontrei rend prelátusait, az iskolás gyermekeket és a fiatalokat. Szent Anzelm példája adjon indítást arra, hogy keressétek a mindig szorosabb egységet Krisztussal és vigyétek el Isten szeretetét az emberekhez.”

A Szentatya a kihallgatáson elhangzott katekézisét Canterbury Szent Anzelm alakjának szentelte. Úgy mutatta be őt, mint a 11. század egészen kiemelkedő egyházi személyiségét. Anzelm az észak-olaszországi Aostában látta meg a napvilágot 1033-ban vagy 1034-ben. Szülővárosáról Aostai Szent Anzelmnek is szokták nevezni. A Szentatya beszéde elején említést tett a római Aventinus dombom található Szent Anzelm bencés apátságról és egyetemről, amelyet az imádság, a tanulmányok és a kormányzás helyének nevezett. Ezek a tevékenységek voltak jellemzői Aostai Szent Anzelmnek életének is. Anzelm 15 éves korában kérte felvételét a bencések monostorába, de apja ellenkezése miatt le kellett mondania szándékáról. Később elhagyta a szülői házat és a normandiai Bec bencés monostorába ment, páviai Lanfrank perjel vonzására. Ez a találkozás gondviselésszerű Anzelm életében. Lanfranc perjel lelki vezetésével életét teljesen a tanulmányoknak és a bensőséges imádságnak szentelte. Amikor a perjelt kinevezték canterbury érsekévé és mestere nyomában Anzelm is Canterburybe ment.

Az Angliában töltött évek során újraszervezte az egyház életét és nagy bátorsággal védelmezte az egyházat a világi hatalmaktól való függéstől . Hosszú ideig tartó küzdelem után emiatt meg kellett élnie a száműzetés keserűségét is. 1103-ban, miután rábírta a királyt az egyházi törvények tiszteletben tartására véglegesen visszatér Angliába, ahol a papság és a hívek nagy ünneplésben részesítik. Ez a nagy lelki mester kiváló tanító, író és teológus is volt – mondta a pápa, majd ezekkel a szavakkal buzdított példája követésére: „Szent Anzelm élete szolgáljon példaképül a mai híveknek is arra, hogy szeressék az egyházat, imádkozzanak és munkálkodjanak érte, anélkül, hogy valaha is elárulnák, vagy hátat fordítanának az egyháznak.”

Az általános pápai kihallgatáson jelen lévő fiatal zarándokok elé a pápa végül még pietrelcinai Szent Pió atya alakját állította, liturgikus emléknapja alkalmából. „Szent Pió hite és a szeretete jelentsen ösztönzést nektek is abban, hogy úgy tervezzétek meg jövőtöket, mint nagylelkű szolgálatot Isten és a testvérek javára.”