„A gyűlöletre szeretettel, a sértésre megbocsátással válaszoljunk. Erre buzdít bennünket Isten” – tanította a pápa a szerda délelőtti audiencián

Szeptember 16-án a Szentatya a vatikáni VI. Pál teremben tartotta meg az általános kihallgatást a világ minden részéről érkezett nyolcezer zarándoknak. A magyar híveket a következő szavakkal köszöntötte:

„Szeretettel köszöntök minden itt jelen lévő magyar zarándokot, különösen is a szombathelyieket és az istenhegyieket.
Hálásan köszönöm imáitokat az Egyházért és péteri szolgálatomért. Szívből viszonzom ezeket és Istennek ajánllak titeket imáimban.
Apostoli áldásommal. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

A pápa szerda délelőtti katekézisének középpontjában az Új Teológus Szent Simeon állt. A Szentatya hangsúlyozta: minden hívő számára alapvetően fontos, hogy növekedjen a szeretetben és Jézus Krisztus ismeretében. Ezt tette a X. és a XI. század fordulóján élt keleti szerzetes is, aki, miközben Istent kereste, hagyta, hogy a testvérek iránti szeretet irányítsa lépteit. „Isten valódi megismerésére nem könyvek által, hanem spirituális tapasztalat révén tehetünk szert” – ez volt Szent Simeon egyik tanítása. A Konstantinápolyban ezer évvel ezelőtt élt szerzetes hangsúlyozta a szívek megtérésének fontosságát, amely a hit és a szeretet erejének köszönhető. Ez a megtérés mély bűnbánat és a bűneink felett érzett őszinte fájdalom révén valósul meg. Így jutunk el a Krisztussal való egységre, amely az öröm és a béke forrása.

Az Új Teológus Szent Simeon arra szólít fel tehát bennünket, hogy fordítsunk nagy figyelmet a lelki életre. Helyes, ha törődünk fizikai, emberi és értelmi növekedésünkkel, azonban még ennél is fontosabb, hogy ne hanyagoljuk el belső növekedésünket, ami Isten megismeréséből, a vele való szeretetközösségből áll. Ezáltal mindig és minden körülmény között megtapasztalhatjuk segítségét.

Szent Simeon azt tanította, hogy csak az isteni szeretet nyitja meg szívünket mások felé és tesz bennünket érzékennyé szükségleteik iránt. Ez arra serkent, hogy mindenkit testvérünknek tekintsünk, a gyűlöletre szeretettel, a sértésre megbocsátással válaszoljunk. Szent Simeon mindezt megvalósította saját életében. Meg nem értések áldozatává vált és a száműzetést is el kellett szenvednie, mielőtt II. Szergej konstantinápolyi pátriárka rehabilitálta volna. A szerzetes mégis buzgó szeretettel volt ellenségei iránt. Ez a szeretet nyilvánvalóan nem saját szívéből, hanem egy másik forrásból, a benne élő Krisztustól származott. Simeon számára ezáltal minden világossá vált: bizonyságot nyert, hogy a benne lévő szeretet Krisztus jelenlétéből fakadt.

XVI. Benedek utalt rá, hogy Szent Simeon lelki vezetőjének egy egyszerű konstantinápolyi szerzetest, a „jámbor” istenfélő (eulabész) Simeont választotta. Példája ma is időszerű papok, Istennek szentelt személyek és világi hívek, főleg fiatalok számára. Felhívás arra, hogy kérjünk tanácsot lelki atyánktól, aki képes rá, hogy elvezessen bennünket az Úrral való benső kapcsolatra, hogy létünk egyre inkább hasonuljon az Evangéliumhoz. Katekézise végén a pápa a következő szavakkal foglalta össze Szent Simeon spirituális örökségét: „Szüntelenül kereste Istent, és a nehézségek, bírálatok ellenére hagyta, hogy a szeretet vezérelje. Saját maga is megélte – és tanította szerzeteseinek, – hogy Jézus minden tanítványa számára alapvetően fontos a szeretetben való növekedés. Így Szent Pállal együtt mondhatjuk: „többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem”.

A pápa katekézise végén utalt rá, hogy szeptember 15-én az egyház a Fájdalmas Szűzanya emléknapját ünnepelte. A fiatalokat, betegeket és az új házasokat arra buzdította, hogy bizalommal tekintsenek Máriára. A fiatalok ne féljenek Mária mellett maradni a Kereszt tövében. A Szűzanya nyújtson vigaszt a betegeknek szenvedéseikben, az új házasok pedig kérjék anyai közbenjárását a nehéz pillanatokban.