„Isten Szava az élet valódi útja” – XVI. Benedek pápa szerda délelőtti katekézisében
Damiáni Szent Péterről elmélkedett
Helyezzük előtérbe a benső csendet és álljunk ellen a világ zajának, mert a csöndben
Isten szól hozzánk – ez volt a Szentatya tanításának egyik alapgondolata az általános
kihallgatáson, amelyet szerdán délelőtt a vatikáni VI. Pál teremben tartott meg. Az
audiencia után a Szentatya visszatért Castel Gandolfo-ba.
Katekézisében Damiáni
Szent Péter, a XI. század egyik legjelentősebb személyiségének alakját állította a
világ minden részéről érkezett hívek elé. A kamalduli szerzetes remeteként élt, szerette
a magányt, ugyanakkor bátran elkötelezte magát a kor pápái által kezdeményezett egyházi
megújulásban.
1007-ben született Ravennában elszegényedett nemesi családban.
Hamar árván maradt, gyermekkora nem volt szenvedéstől, nélkülözésektől mentes. Jogi
tanulmányai mellett elsajátította az írás művészetét is – ars scribendi – és alapos
latin tudásának köszönhetően kora egyik legnagyobb latinistájává, az egyik legnagyobb
középkori latin íróvá vált. A legkülönfélébb irodalmi műfajokban alkotott: fennmaradtak
levelei, homíliái, szentek életrajzai, versei.
Damiáni Péter a világegyetemet
kimeríthetetlen „parabolának”, jelképrendszernek tekintette, amelyből kiindulva értelmezte
a belső életet, az isteni valóságot, a természetfelettit. Az abszolút Isten szemlélése
arra késztette 1034 körül, hogy fokozatosan elszakadjon a világtól és tovatűnő valóságától.
Visszavonult a Szent Keresztről elnevezett Fonte Avellana-i kolostorba, amely híres
volt szigorúságáról. A szerzetesek lelki épülésére megírta a kolostor alapítója, Ravennai
Szent Romuáld életét.
A kereszt az a keresztény misztérium, amely a leginkább
vonzotta Damiáni Szent Pétert. „Nem szereti Krisztust az, aki nem szereti Krisztus
keresztjét” – írta egyik homíliájában. Saját magát pedig úgy mutatta be, mint „Pétert,
aki Krisztus keresztje szolgáinak a szolgája”. Az egész üdvtörténetet magába foglaló
Kereszthez csodálatos imákat intézett, amelyekben a misztérium kozmikus dimenzióit
sejtette meg. Damiáni Szent Péter példája késztessen bennünket is arra, hogy mindig
úgy tekintsünk a Keresztre, mint Isten legnagyobb szeretet-tettére az emberek iránt
– mondta katekézisében a pápa.
A szentéletű szerzetes megfogalmazta a remeteség
Reguláját, amelyben erőteljesen hangsúlyozta a kolostorok szigorú csöndjét. A szerzetesek
arra kaptak meghívást, hogy életüket éjjel-nappal imával, hosszan tartó böjtöléssel
töltsék. Gyakorolják továbbá a nagylelkű, testvéri szeretetet, mindig készségesen
engedelmeskedjenek az elöljárónak.
Damiáni Szent Péter minden nap elmélyült
a Szentírás szemlélésében és kifürkészte Isten szavának titokzatos jelentéseit. Ebből
merítette lelki táplálékát. A remete celláját olyan szobának nevezte, amelyben Isten
társalog az emberekkel. Számára a keresztény élet, minden életállapot csúcspontja
a remeteség volt. A szerzetes, miután megszabadult a világ kötelékeitől, zálogul megkapja
a Szentlelket, és lelke boldogan egyesül a mennyei Jegyessel - tanította. Ez napjainkban
is fontos, még ha nem is vagyunk szerzetesek – folytatta katekézisében a Szentatya.
Teremtsünk csendet lelkünk mélyén, hogy meghalljuk Isten hangját. A Krisztussal való
benső egységre való törekvés minden keresztényt kötelez. Damiáni Szent Péter példája
nyomán ne hagyjuk, hogy teljesen kitöltsék életünket a mindennapok tevékenységei,
a hétköznapok problémái és aggodalmai. Ne feledkezzünk meg Jézusról, hanem valóban
Ő legyen életünk középpontja.
Damiáni Péter számára fontos volt az egész egyház
egysége. Tudta azonban, hogy a „szent egyház” idealizált képe nem felelt meg kora
valóságának. Ezért bátran leleplezte a kolostorokban és a papok körében tapasztalható
korrupciót. Egyes püspökök és apátok valóságos alattvalóiknak tekintették a rájuk
bízott lelkeket. Gyakran erkölcsi életük is sok kívánni valót hagyott maga után. Ezért
1057-ben Damiáni Péter elhagyta a remeteséget és elfogadta a kinevezést, amely Ostia
bíboros püspökévé tette meg. Ettől kezdve szorosan együttműködött kora pápáival az
egyház megreformálásában. Le kellett mondania a szemlélődés, a remeteség szépségéről,
hogy hozzájárulhasson az egyház megújulásához.
Tíz évvel később, 1067-ben engedélyt
kapott arra, hogy visszatérjen a Fonte Avellana-i kolostorba. Azonban hamarosan ismét
újabb küldetésekkel bízták meg, hogy az egyes helyi egyházakban visszaállítsa a békét.
Missziója során érte a halál 1072. február 22-ről 23-ra virradó éjszaka a faenzai
bencés kolostorban. Damiáni Szent Péter monasztikus életével ékesszóló tanúságot
tett Isten elsőbbségéről. Példája felhívás minden hívő számára, hogy haladjon az életszentség
útján – fejtette ki katekézisében XVI. Benedek.
A nagyobb nyelveken is összefoglalta
tanítását, majd anyanyelvükön köszöntötte a zarándokcsoportokat. A cseh híveket arról
biztosította, hogy nagy örömmel készül hazájuknak szóló szeptember végi apostoli látogatására.
A mezőgazdasági termelők olasz szövetsége, a Coldiretti egyházi és világi vezetőit,
képviselőit köszöntve a pápa arra buzdította, hogy folytassák szociális és spirituális
tevékenységüket a mezőgazdaság terén. Ismételten szögezzék le az etikai alapelvek
elsőbbségét a gazdasági életben, a szolidaritással újítsák meg a reményt.
A
szerda délelőtti általános kihallgatáson jelen volt egy ifjú magyar házaspár is, Gumbér
Dezső és Frey Szilvia Bodajkról, akik kedden a Szent Péter bazilikában fogadtak örök
hűséget egymásnak. Az esketési szertartást Németh László prelátus, a római Pápai Magyar
Intézet rektora, az olaszországi magyar hívek főlelkésze végezte.