A keresztényeknek a politikában is az egyház társadalmi tanítását kell képviselniük - Varga János atya 4. tudósítása a Rimini Meetingről

A politikusok és egyházi személyek mellett a szerdai napon a tudósok is komoly szerepet kaptak a Meetingen.

Egyház, társadalom és politika - a Riminibe látogató főpapok sorában Antonio Marìa Rouco Varela, Madrid érseke volt a Meeting előadója, akit régi barátság fűz a CL-hez és már 1987-ben is vendége volt a Meetingnek.
Előadásában a bíboros feltette a kérdést: Van-e a politikai hatalomnak felhatalmazása arra, hogy korlátozza, feltételekhez kösse, megszorítsa, és végül tagadja az alapvető emberi értékeket, a jogot az élethez, a vallásszabadsághoz, a lelkiismereti szabadsághoz, a szabad véleménynyilvánításhoz? Vagy minden törvényes és morális korlátozás nélkül rendelkezhet-e házasságról, családról, a polgári szabadságjogokról?
Új aktualitása van az Egyház szociális és kulturális tanításának, ez a kulcsa a modern és a posztmodern értelmezéséhez – mondta.
Az állam nem ura a társadalomnak, még kevésbé az embernek. A keresztények fontos és sürgető hivatása ebben a helyzetben – fejezte be az érsek – a politikai élet és cselekvés felé fordulni, megnyitni azt az etikát szolgálva, az ingyenesség lelkületében, szociális értelemben szabaddá és főképpen közösségivé tenni.

Jobban szeretni az igazságot saját magunknál. Mario Calabresi, a La Stampa főszerkesztője a Meeting témájával kapcsolatban úgy fogalmazott: csodálatos, hogy néhány szóban benne van az egész élet. A biztos kiindulási pont, hogy képesek vagyunk kérdéseket feltenni és nem elfelejteni a saját emberségünket. Az igazság szabaddá tesz minket még mielőtt másokkal, elsősorban önmagunkkal kapcsolatban, lehetővé teszi, hogy békességben éljünk.

Az idei Meetingen hangsúlyosan szerepel Afrika, ami tudatos témaválasztás és a közelgő Afrika-szinódussal is összhangban van.

A mi Afrikánk – fogalmazta meg a cím Caterina Dolci, Nigériában szolgáló misszionárius nővér; és Cesare Mazzolari, a szudáni Rumbek püspökének kötődését. Az olasz származású főpásztor elmondta: a szudáni polgárháború következtében a keresztény közösség azonnal üldözést szenvedett és sokan vértanúvá lettek. Az Egyház együtt szenvedett a néppel, ugyanakkor bátran készítette elő és javasolta a kiengesztelődés útját.
A kiengesztelődés mintája maga Krisztus – hangsúlyozta a püspök – és mi mindannyian a kiengesztelődés nagykövetei vagyunk.
A nővér elmondta: Sok a megoldandó probléma Nigériában, de pozitív tapasztalatokra is van példa. Akik megnyílnak Krisztus misztériuma előtt, méltósággal és reménnyel élnek. A Krisztussal való találkozás újjáteremt és reményt ad.

Alárendelni az értelmet a tapasztalatnak – erről beszélt Giampaolo Pansa, író, újságíró. Az életben fontos, hogy kíváncsiak legyünk – mondta többek között. A megismerés akkor esemény, ha nem passzívan élünk. Ugyanakkor alázatosnak kell lenni – tette hozzá. Végül megvallotta: fáradtság, betegség miatt le akarta mondani a Meetinget, de ez egy olyan erős tapasztalat, hogy megérte eljönni. „Az igazi csoda, a Ti csillogó szemetek, amelyek engem néznek, és bíznak abban, amit látnak.” Hogy mindez mit jelent számára, azt felemelt jobb kezének v-alakban tartott mutató és középső ujja, széles mosolya egyértelműen jelezte.

Az egyház szociális tanításától a politikai szerepvállalásig. A találkozó apropóját XVI. Benedek pápa legújabb enciklikája adta. Elhangzott: a „Caritas in veritate” biztos iránytű ebben a sajátos történelmi helyzetben. A beszélgetés során Lombardia elnöke, az olasz népjóléti miniszter és a CL Szubszidiaritás Alapítványának elnöke azt fejtegették, milyen kulturális és szociális kihívást jelentenek az enciklikában foglaltak, mit kell és lehet tanulnia a politikának. Ez az első alkalom – mondotta Formigoni – hogy az Egyház tanítóhivatala ilyen átfogó megújulást javasol.

A valóság – jel és kihívás a megismerés számára – filozófusok: Rémi Brague, a Sorbonne professzora és Costantino Esposito, a bari egyetem docense folytatták az idei Meeting témájának elmélyítését. Mi magunk vagyunk az esemény, egy életé, amelynek napjai nem térnek soha vissza. A megismerést, amely megfelel tárgya sajátos jellegének, tapasztalatnak nevezhetjük – mondta a francia filozófus. A jelen helyzet legnagyobb gondja a tudás és a hit szétválasztása, a kanti racionalizmus következményeként. A „Hogyan lehetséges visszatalálni a valósághoz, mint jelhez?” kérdésre Esposito így válaszolt: a valóságot mindig mint jelet ismerhetjük fel, mint valaminek a jelét. Maga a megismerésünk pedig mindig valami „több”-nek a jele. Paradox, mondotta Brague, hogy a kortárs tudomány egyre elvontabb és egyre kevésbé érdekes. Korunk gondolkodásában szakadék támadt a végzetes megosztás következtében: az én kijelentése az igazság nélkül és fordítva, az igazság kijelentése az én nélkül.

A felfedezések emberi tapasztalata – három világhírű tudós ült az előadói asztalnál:
Yves Coppens francia paleontológus; aki 1973-ban komoly kutatások után egy teljes, mintegy 3,2 millió éves Australopithecus csontvázat talált, „akit” Lucy-nak nevezett el. John Mather, a NASA űrkutatási központjának tudósa, 2006. évi fizikai Nobel-díjas - nevéhez fűződik a kozmikus háttér vizsgálatát végző COBE műhold terve és a Big Bang feketetest-jellegű háttérsugárzásnak kimutatása. Valamint Charles Townes, a lézer egyik felfedezője, 1964-ben kapta meg a fizikai Nobel-díjat, és Teréz anya mellett az egyetlen, aki mind a Nobel, mind a Templeton díjban részesült. Marco Bersanelli, a milánói egyetem asztrofizikusa az előadás elején idézte Polányi János magyar származású kutatót, 1986-os kémiai Nobel-díjast: „A gyermek nem ismeri a különbséget a munka és a játék között, és ebben hasonlít a művészre és a tudósra.” Számukra nincsen használati utasítás – tett hozzá. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a tudományos felfedezés emberi tapasztalat, esemény, és mint ilyen, főszereplője a személy. A jelenlévő három kiváló tudós elmesélte felfedezésének történetét, nem annyira tudományos részletességgel, hanem inkább tanúságot téve arról, hogy a megismerés mindig egy esemény. Coppens így fogalmazott: a felfedezés egy valódi találkozás, mint a Meeting. Az igaz esemény maga az ember – éljen Lucy! – fejezte be, vizes poharát a közönség felé emelve.

Este country zene, és spanyol énekek gondoskodtak szórakozásról a fáradhatatlanoknak. Koncertet adott az ismert olasz énekes Enzo Jannacci is, aki így fogalmazott: "a hit olyan, mint a szerelem, mindent más fényben látsz.”


A megismerés egy esemény, s az esemény mindig újdonságot hoz. Ennek kézzel fogható bizonyítéka a Meeting is.


Dicsértessék a Jézus Krisztus!