A Pápák Városa és Árpádházi Szent Erzsébet

A művészeti kincsekben gazdag Viterbo egyik gyöngyszeme az Assisi Szent Ferencről elnevezett minorita templom, amely Árpádházi Szent Erzsébet hitelesített koponyacsontjait őrzi.

A templom súlyos károkat szenvedett a második világháborúban az 1944-es januári és májusi bombázások idején. Jelenlegi formáját az 1953-ban befejeződött újjáépítés során nyerte el.
Az első templomot 1236-ban kezdték el építeni, majd néhány évtizeddel később gótikus formában bővítették ki, amikor Viterbo pápai székhely lett és a ferences generalátus élén a közeli Bagnoregio-ból származó Szent Bonaventura állt.

Az eredeti tervrajzok hiányában a templom homlokzatának újjáépítéséhez felhasználták az 1372-ből származó főkaput, amelyet az épület egyik oldalán találtak meg a bombázásokat követően. A főbejáratot román stílusban alakították ki. Felette olvasható az a felirat, amely tanúsítja, hogy XII. Piusz pápa 1949. december 9-én a templomot kis bazilika (basilica minor) rangra emelte. A főhomlokzaton látható az az 1429-ből származó szószék, amely Sziénai Szent Bernát 1426-os prédikációinak emlékét idézi fel. A szentbeszédeket követően Viterbóban bevezették a szerzetes puritán intézkedéseit, amelyek Szent Ferenc szellemében megtiltották a kártyajátékokat, a női cicomákat, a gazdagok túlkapásait.

A templom impozáns egyhajós belső tere 54 méter hosszú. Az 1944-es bombázások által okozott rettenetes károk ellenére a belső falak számos jelentős emlékművet és művészettörténeti értéket őriznek. Fennmaradt például az 1269-ben elhunyt Giordano Pironti bíboros sírfelirata. A főpásztor a hosszú viterbói konklávé során halt meg, amely X. Gergely pápa megválasztásával végződött. Egy francia főpap síremléke is érintetlen maradt 1304-ből. Ugyancsak a Szent Ferenc templomban nyugszik az 1268-ban elhunyt IV. Kelemen és V. Hadriánusz pápa is, aki 1276-ban halt meg.

Az Oltáriszentséget őrző szentségi kápolnát a Viterbo életében nagy szerepet játszó Gatti család emeltette, az ő nevükhöz fűződik a Pápák Palotája is. A kápolna 1400-as évekből származó oltára alatt helyezték el a magyar királynő, Árpádházi Szent Erzsébet, a harmadrendi ferencesek védőszentjének fejereklyéit. A csontokat előzőleg egy fa ereklyetartóban őrizték 1583-tól kezdődően, majd 1998-ban hivatalos vizsgálatoknak és restaurálásnak vetették alá, az olasz város Chieti egyetemének antropológiai intézete és a magyar kutatók együttműködésével. Itt jegyezzük meg, hogy Isten szolgája, II. János Pál pápa 1984-es viterbói apostoli látogatása során lerótta tiszteletét Árpádházi Szent Erzsébet ereklyéi előtt.

A hitelesítő vizsgálatok P. Ernesto Piacentini minorita egyháztörténész vezetésével 1982-ben kezdődtek meg. A professzor abban az évben május 13-án az Osservatore Romano vatikáni napilapban megjelent tanulmányában tette közzé, hogy a viterbói ferencesek IV. Kelemen mauzóleumában őriznek egy fejereklyét, amelynek hitelesítő iratai a szerzetesek kolostorában találhatók. Piacentini atya a vatikáni levéltárban végzett kutatásai során talált olyan dokumentumokat, amelyek kétséget kizárva tanúsították, hogy a ferencesek tulajdonában lévő ereklyék Árpádházi Szent Erzsébet koponyacsontjai. Egész Olaszországban, de főleg Közép-Itáliában rendkívül közkedvelt az 1231. november 17-én elhunyt magyar királylány, akit IX. Gergely pápa a római hatalmi harcok és zavargások elől menekülve Perugiában avatott szentté 1235. május 27-én. A világegyház november 17-én tartja liturgikus emléknapját.

2002. november 17-én Lorenzo Chiarinelli viterbói püspök ünnepélyes szentmise keretében - Pápai Lajos győri megyéspüspök jelenlétében - pecsétjével lezárta a hitelesített koponyaereklyéket tartalmazó új tékát, és azt egy felújított oltárba helyezte. A történelmi eseményre a bazilika egyik oldalkápolnájának falán lévő márványtábla is emlékeztet, amelyet a szertartás végén a viterbói és a győri püspök leplezett le és áldott meg.

A gazdag történelmi örökséggel rendelkező Viterbo őrzi az 1956-os magyar forradalom emlékét is: egyik fő terét, amelyen többször is végigvezet majd a Szentatya útja, a Magyar Vértanúkról nevezték el.