Kálmán Peregrin ferences szerzetes beszámolója a mátraverebély-szentkúti búcsúról

Visszatekintve a Mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhely főbúcsújára, a közös imádság és együttdolgozás tapasztalata nyomán Isten és az emberek iránti mély hála él bennünk, a búcsújáróhelyen élő ferencesekben.

Hálásak vagyunk a Jóistennek, hogy a szentkúti völgyben, ebben a „pusztaságban” is helyet készített az Asszonynak (vö. Jel 12,6), és hogy a Szűzanya köré ismét összegyűjtötte az egyházat, miként ezt tette – a legendák tanúsága szerint – 2000 éve, Mária elszenderülésekor is.

A Mennybevitel előestéjét a vesperással kezdtük, majd a rimóci (Nógrád megye) hívek az éjféli szentmiséig virrasztottak az egekbe induló Szent Szűz „mellett”, felelevenítve a környék e jellegzetes népi áhítatát.
Augusztus 15-én már kora reggeltől érkeztek a zarándokok a Kárpát-medence minden részéből. A kalocsai hívek hajnal kettőkor keltek útra, hogy ideérhessenek az ünnepi misére, amelynek P. Magyar Gergely ferences tartományfőnök volt a főcelebránsa. Személyén keresztül a ferences rend alapításának 800. éve alkalmából meghirdetett jubileumi évbe kapcsolódott be a hívő közösség. A tartományfőnök atya ennek megfelelően rendalapítónk Mária-tiszteletéről beszélt, aki Isten templomának nevezete a Szent Szüzet. A prédikáció talán legfontosabb gondolata volt, hogy a paphiány növekedésével az Eucharisztia legyen még erősebb kötelék a helyi egyházközségekben, olyan jelenlét, amely összefogja a pap nélküli plébániákat is.

A délután folyamán érkeztek meg a gyalogos zarándokok, Gyöngyösről, Adácsról, Rimócról, Szécsényből és más helyekről. Ezek a 100-200 fős csoportok imádkozva vonulnak végig a környék településein, és nem egyszer hajnal 4-kor kelnek útra, hogy az esti szentmisére megérkezzenek a Nemzeti Kegyhelyre.

Az esti szentmise főcelebránsa én voltam. A prédikációban Isten jóságát próbáltam szemléltetni, aki a Szűzanyára bízta, hogy előhozza Jézusból azokat a gesztusokat (beszéd, érintés, felemelés), amelyek nyilvános működése során az üdvösség közvetítői lettek. Mária tanította meg ezekre az Urat, az Atya pedig a Szent Szűz mennybevitelével mintegy válaszként előhozta belőle mindazt, amit a történelem beteljesedésekor velünk tenni fog.

Az éjszaka a nagykátai fiatalok harmonika zenekarának Mária-köszöntőjével kezdődött, az emberek a szabadtéri oltár mellé telepedve együtt énekeltek velük másfél órán át. Érdemes megemlíteni a keresztutat és a gyertyás körmenetet is. A híve adományából újjáépült szabadtéri kálváriát az elmúlt év során nagyon megszerették a zarándokok, egyfajta átimádkozott hellyé lett. Most például kb. 1500-an voltak Jézus mellett szenvedésének útján, ami az éjféli, halottakért mondott misével fejeződött be.

A hétvégét a bűnbánat is áthatotta. 10-15 pap folyamatosan gyóntatott 6.30 – 14.00 és 16.30 – 19.00 között, vasárnap pedig 6.30 – 13.00–ig. A gyóntatók száma és ideje is jól mutatja a hívekben élő igényt, hogy Krisztusnak adhassák még azt is, amiben vétettek ellene. Az éjszaka során a templom végig virrasztókkal volt tele, a környékbeli réteken pedig az egyházközségi csoportok és cigány közösségek éjszakáztak, egymás mellett élve, békében.

Augusztus 16-án, a főbúcsú napján már a korareggeli órákban hozzájuk csatlakoztak az újabb zarándokcsoportok, akik megérkezésükkor hosszú sorokban vártak, énekeltek, hogy „beköszönhessenek” a kegyszoborhoz, odavíve mindazokat, a személyeket és imaszándékokat, akiket-amiket Máriára akartak bízni.

A búcsúi nagymise főcelebránsa Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök volt, aki szécsényi káplán korában maga is sokszor érkezett gyalogos zarándokként erre a helyre. A szabadtéri Lourdes-i barlang lépcsőjénél a népviseletbe öltözöttek, a plébániák hordozható Mária-szobrai és mintegy 10.000 embere vette körül az oltárt. Szentbeszédében a Szűzanyát úgy állította elénk, mint aki nem a körülmények függvényében, hanem mindenekfelett szerette Jézust, és így lehet eszménye például a nemzeti megújulásnak is. Az új értékrend, a család, a betegek, a nevelés, az anyanyelv tiszteletének fontosságát hangsúlyozta a főpásztor, aki a körmenetet is vezette. A búcsúsok még késő délutánig, sokan egészen estéig imádkoztak nemzeti kegyhelyünkön.

Az ide zarándokló híveknek gyakran említem, hogy az itt eltöltött időszak „életminősége” egyfajta társadalmi modell. Most is ezt láthattuk. Búcsúvezetők, akik egy jó cél érdekében embereket fognak össze, lelkesítenek, családok, akik a hosszú út miatt anyagi áldozatokat is vállalnak, gyóntatók, akik önként és erejüket megfeszítve szolgálnak, munkatársak, akik megtalálják, hogy mikor, mit kell tenniük a 20.000 ember fogadása közepette. Érdemes megemlítenünk azt is, amit a rendőrség jelzett vissza: nem volt szükség rendőri intézkedésre, a bejelentések szerint a tömegrendezvényeken szokásos lopásokra sem volt példa.

Nemzeti Kegyhelyünkön ebben az évben ismét megtapasztalhattuk a kegyelem idejét, amely remélhetőleg hatással lesz az itt jártak emberi kapcsolataira, a zarándokcsoportok egyházközségeire. A zarándokok növekvő száma azt mutatja, hogy a nemzet kezdi felfedezni zarándokhelyét, mi pedig azon szeretnénk munkálkodni, hogy a búcsújárás szép hagyománya egyre inkább elmélyüljön Mátraverebély-Szentkúton.

Végezetül egy kéréssel fordulok a Vatikáni Rádió adásán keresztül is minden magyarhoz, akik számára fontos a Szűzanya tisztelete. Kérjük, segítsék adományaikkal a kegyoltár felújítását, ami több tízmillió forintba kerül. Ugyanis, ha télen nem kezdjük meg a restaurálást, félő, hogy a súlyos károsodások miatt le kell zárnunk, a Nemzeti Kegyhely „szívének” környékét. Erről a www.szentkut.hu oldalon találnak részleteket.

Az év minden napján szeretettel várjuk a kedves testvéreket Nemzeti Kegyhelyünkön!

fr. Kálmán Peregrin