„Isten mindnyájunkat arra kér, hogy fogadjuk őt be szívünkbe” – XVI. Benedek pápa
vasárnap déli Úrangyala imádsága
Augusztus 16-án délben a Szentatya Castel Gandolfo-i nyári rezidenciáján mondott beszédében
emlékeztetett rá: szombaton Mária mennybevételét ünnepeltük, a vasárnapi evangéliumban
pedig Jézusnak ezeket a szavait olvassuk: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér”
(Jn 6,51). Mária a mennybe vétetett, Fia pedig a mennyből szállt alá. A bibliai nyelvezet
szerint Jézus jelképesen úgy mutatkozik be, mint az „élő kenyér”, vagyis az a táplálék,
amely az isteni életet tartalmazza és amely képes azt másoknak is továbbadni. Jézus
maga a valódi táplálék. „Aki ebből a kenyérből eszik, örökké él” - olvassuk János
evangéliumában.
Kitől vette magára konkrét és földi emberi testét Isten Fia?
– tette fel a kérdést a pápa, majd így folytatta beszédét: Isten Szűz Máriától vette
fel magára az emberi testet, hogy belépjen halandó létünkbe. Földi élete végén pedig
Isten felvette Mária testét a mennybe, így a Szűzanya is részesévé vált a mennyei
létnek.
Egyfajta cseréről van szó, amelyben mindig teljesen Istené a kezdeményezés,
de mint ahogy ezt már egyéb alkalmakkor is láttuk, bizonyos értelemben Istennek szüksége
van Máriára, a teremtmény „igenjére”, testére, konkrét létére ahhoz, hogy előkészítse
áldozatának anyagát: testét és vérét, amelyet a Kereszten ajánl fel, mint az örök
élet eszközét és amely az Eucharisztiában spirituális ételünk és italunk.
Kedves
Testvérek! - folytatta elmélkedésében a Szentatya. Az, ami Máriával történt, különböző
módokon, de valóban érvényes minden ember számára. Isten mindnyájunktól azt kéri,
hogy fogadjuk őt be szívünkbe és nyújtsuk rendelkezésére testünket, egész életünket,
hogy ezáltal Isten a világban lakhasson. Arra szólít fel bennünket, hogy egyesüljünk
Vele az Oltáriszentségben. Ha Máriához hasonlóan mi is igent mondunk, akkor igenünk
mértékének megfelelően a mi életünkben is létrejön ez a csodálatos csere: részesülünk
annak istenségében, aki magára vette emberségünket.
Az Eucharisztia az eszköze
ennek a kölcsönös átalakulásnak, amelynek mindig Isten a végső célja és főszereplője:
Ő a Fő és mi vagyunk végtagjai. Ő a szőlőtő és mi vagyunk a szőlővesszők. Aki ebből
a kenyérből eszik és szeretetközösségben él Jézussal, hagyva, hogy átalakuljon őáltala
és őbenne, megmenekül az örök haláltól. Természetesen meghal, mint mindenki más, részt
vesz Krisztus kínszenvedésének és keresztjének misztériumában is, de többé már nem
rabszolgája a halálnak, hanem feltámad az utolsó napon, hogy örökös ünnepet ülhessen
Máriával és az összes szenttel.
Ez a misztérium, Istennek ez az ünnepe már
itt a földön megkezdődik: a hit, remény és szeretet misztériuma ez, amelyet a liturgiában,
főleg az Oltáriszentségben ünnepelünk. Ez fejeződik ki a testvéri szeretetközösségben
és felebarátaink szolgálatában – mondta a pápa. Végül Máriához fohászkodott: segítsen
bennünket abban, hogy mindig hittel táplálkozzunk az örök élet Kenyeréből, hogy már
itt a földön megtapasztalhassuk a mennyek örömét.
Az Úrangyala elimádkozása
után XVI. Benedek a világnyelveken is köszöntötte a zarándokokat. Franciául az Afrikából
érkezett fiatalokhoz fordult, és arra szólította fel mindnyájukat, hogy nyitott szívvel
minden nap tegyenek tanúságot az Úr gyöngédségéről.