Mária a vezércsillagunk a történelem sötét útjain – a pápa homíliája Mária mennybevétele ünnepén

XVI. Benedek pápa augusztus 15-én délelőtt a Castel Gandolfo-i Villanovai Szent Tamás plébánián mutatta be az ünnepélyes szentmisét Nagyboldogasszony ünnepén.
Homíliájában arról a szerepről elmélkedett, amelyet a Boldogságos Szűz tölt be az üdvtörténetben. Utalt rá, hogy a Szeplőtelen Fogantatás, az Angyali üdvözlet, az Istenanyaság és Mária mennybevétele alapvető állomások, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz.

Ezeken az ünnepeken az egyház Isten Anyjának dicsőséges elrendeltetéséről énekel, de meglátja bennük a történelem olvasatát is. Mária fogantatásának misztériuma arra emlékeztet, hogy a teremtés isteni tervében az embernek a Szeplőtelen Szűz tisztaságával és szépségével kellett volna rendelkeznie.

Ezt a tervet a bűn eltorzította, de nem semmisítette meg. Isten Fia Megtestesülése révén, amely Máriában valósult meg, az embereknek ismét lehetőségük nyílik rá, hogy azt hitben elfogadják. Mária mennybevételében végül azt szemléljük, hogy mire kaptunk meghívást földi életünk végén, ha követjük Krisztust és engedelmeskedünk Szavának.
Isten Anyja földi zarándoklatának utolsó állomása arra szólít fel bennünket, hogy szemléljük Mária útját, amelyen eljutott a dicsőséges örökkévalóságra.

A pápa idézett a szentmise evangéliumi szakaszából, amelyben Szent Lukács Mária Erzsébetnél tett látogatásáról számol be. „Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett”. Az evangelista hangsúlyozni kívánja: Mária követi hivatását és engedelmeskedve Isten Lelkének, aki benne az Ige megtestesülését végbe vitte, új útra lép. Otthonát elhagyva pusztán Isten vezetésére bízza magát. Mária, miközben szívében elmélkedik léte eseményeiről, egyre mélyebben felfedezi bennük az Atya misztikus tervét a világ üdvösségére.
Követi Jézust Betlehemtől kezdve az Egyiptomba való menekülésig, a rejtett és a közélet eseményein keresztül egészen a Kereszt tövéig. A Magnificat dicsőítő éneke szerint maradéktalanul csatlakozik a sötétség és a szenvedés pillanatában is Istenhez és szeretettervéhez.
A mennybe felvett Mária arra is emlékeztet, hogy a Szűzanya élete, csakúgy, mint minden keresztényé, Jézus követése. Olyan út, amelynek határozott végcélja van: végső győzelem a bűn és a halál felett, valamint az Istennel való teljes szeretetközösség. Míg azonban számunkra a Krisztussal való egység, a feltámadás még nem teljesedett be, a Szűzanya már belépett az Istennel és Fiával való szeretetközösség teljességébe.

A mennybe felvett Mária egyedülálló kiváltság révén lelkileg és testileg részesül Krisztusnak a halál felett aratott végleges győzelmében. A „Lumen gentium” k. zsinati dokumentumban olvassuk Máriáról: „földi életének végeztével az Úr testben és lélekben fölvitte a mennybe, és a mindenség királynőjévé magasztalta, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához (vö. Jel 19,16), a bűn és a halál legyőzőjéhez”.

A Szentatya ezután az ember földi életét olyan utazáshoz hasonlította, amely egy gyakran viharos tengeren zajlik. Mária az a vezércsillag, aki Fia, Jézus felé vezet bennünket, reményt ad a győzelemre. Isten győzött és a keresztség révén mi is beléptünk ebbe a győzelembe: nem sújt le bennünket véglegesen a bűn, Isten segít és vezet bennünket. Az Úr jelenlétében való reménység a mennybe felvett Máriában válik láthatóvá számunkra – mondta vasárnap délelőtti homíliájában XVI. Benedek pápa.