Szent Lőrinc vértanú az állandó diakónusok példaképe – Cláudio Hummes bíboros levele

A Papi Kongregáció prefektusa augusztus 10-én, Szent Lőrinc liturgikus ünnepén levelet intézett az állandó diakónusokhoz, megállapítva, hogy az egyház egyre inkább felfedezi szolgálatuk felbecsülhetetlen gazdagságát. Megköszöni és elismeri nagylelkű munkájukat, miközben személyes megszentelődésre, imaéletre buzdítja őket.

Hummes bíboros hálával emlékezik vissza a tavaly októberben megrendezett püspöki szinódusra, amely Isten Szavának témájával foglalkozott. A szinódus záró üzenete leszögezte: Isten Szavának hangja a Kinyilatkoztatás, arca Jézus Krisztus, útja pedig a misszió. Az állandó diakónusok feladata, hogy megismerjék a Kinyilatkoztatást, feltétel nélkül csatlakozzanak Jézus Krisztushoz, mint tanítványai Jézussal együtt induljanak küldetésük teljesítésére. A jó tanítványokból lesznek jó misszionáriusok – írja levelében a Papi Kongregáció prefektusa.

A diakónusok számára Szent István vértanú nagy példakép Isten Szava szolgálatában, amely a felszentelt papoktól állandó teológiai és lelkipásztori továbbképzést igényel, egész életre szóló kihívást jelent.

Hummes bíboros utal rá, hogy a Szentatya a közeljövőben dokumentumot tesz közzé a szinódus végkövetkeztetéseiről, amelyet nyílt szívvel kell befogadni, és amelynek tanítását el kell mélyíteni.
A bíboros másik megfontolása a szeretetszolgálatra vonatkozik, amelyre Szent Lőrinc diakónus és vértanú mutatott példát. A diakonátus gyökerei az ősegyházig nyúlnak vissza. Rómában a III. században, a nagy keresztényüldözések idején tűnik fel Szent Lőrinc rendkívüli alakja, aki II. Sixtus pápa fődiakónusaként szolgált.

XVI. Benedek pápa 2008. november 30-án, a Szent Lőrinc bazilikában mondott homíliájában idézte a vértanú szavait, miszerint „Az egyház gazdagságát a szegények alkotják”. Szent Lőrinc különleges szeretettel fordult a szegények felé, követve Jézus példáját. Hummes bíboros továbbá arra buzdítja az állandó diakónusokat, hogy a pápa nemrégen közzétett „Caritas in Veritate” k. enciklikájának tanítása mutasson utat számukra.

Fáradhatatlanul segítsék a szegényeket, akik egyre nagyobb számban jelen vannak társadalmainkban. Végül a Papi Kongregáció prefektusa a házas diakónusok feleségeit és gyermekeit köszönti levelében, majd arra kéri a híveket, hogy a papság évében imádkozzanak a papokkal és a papokért.