A szentek elgondolkodtatnak bennünket arról, hogy milyen nagy eltérés van az ateista és a keresztény emberiség között - XVI. Benedek vasárnapi Úrangyala imádsága

A papság évére utalva a pápa ez alkalommal is a szentekre hívta fel a figyelmet rövid elmélkedésében, amelyet a Mária imádság előtt mondott el Castel Gandolfo-i nyári rezidenciája erkélyéről az összegyűlt zarándokoknak. Először Assisi Szent Kláráról szólt, akiben lángolt az isteni szeretet az imádság és a mindennapi élet felajánlása során. A pápa két vértanút is a középpontba helyezett, akiket az auschwitzi haláltáborban végeztek ki. Edith Stein, a Keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta a zsidó hitben született és felnőtt korában keresztelkedett meg. Karmelita szerzetesnő lett és vértanúhalállal pecsételte meg életét. Szent Maximilián Kolbe, Lengyelország és Assisi Szent Ferenc fia, a Szeplőtelen Szűz nagy apostola.

XVI. Benedek felidézte még Szent Ponciánusz pápa és Szent Hippolitusz, valamint Szent Lőrinc diakónus alakját. Ezek a szentek annak a szeretetnek a tanúságtevői, amely soha el nem múlik, a rosszat föl nem rója, hanem a jóval küzdi le. „Tőlük megtanulhatjuk, különösen mi papok, az evangéliumi hősiességet, amely arra ösztönöz, hogy semmitől sem félve életünket adjuk a lelkek üdvözüléséért. A szeretet legyőzi a halált” – mutatott rá a Szentatya.

Minden szent, de különösen a vértanúk Isten, a Szeretet tanúságtevői. A náci lágereket, mint minden kivégző tábort tekinthetjük a gonosz jelképeinek. A pokol szimbóluma, amely akkor nyílik meg a földön, amikor az ember megfeledkezik Istenről és önmagát helyezi Isten helyébe. Jogot formál ahhoz, hogy eldöntse mi a jó és mi a rossz, életet és halált osztva. Sajnos ez a szomorú jelenség nem korlátozódik a lágerekre – jegyezte meg a pápa. Egy elterjedt valóság csúcspontjai, gyakran elmosódó határokkal.

A szentek elgondolkodtatnak bennünket arról, hogy milyen nagy eltérés van az ateista és a keresztény emberiség között. Egy antitézis ez, amely végighalad az egész történelmen és a második évezred végével, a jelenlegi nihilizmussal elérkezett egy döntő ponthoz, ahogy azt a nagy írók és gondolkodók megértették, és ahogy azt az események megmutatták. Egyrészt vannak olyan filozófiák és ideológiák, de egyre többféle gondolkodási és cselekvési módok, amelyek önkényesen felmagasztalják a szabadságot, mint az ember egyetlen alapelvét. Ezzel Istent helyettesítik és ezáltal az embert istenné alakítják át, aki azonban helytelen isten, hiszen az önkényességből formál saját viselkedési rendszert magának. Másrészt vannak a szentek, akik a szeretet Evangéliumát gyakorolva erősítik reményüket. Megmutatják Isten valódi arcát, aki a Szeretet és ugyanakkor az ember hiteles arcát is, aki Isten képére és hasonlatosságára teremtetett.

Beszéde végén XVI. Benedek arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak a Szűzanyához: segítse mindannyiunkat – és elsősorban bennünket papokat, hogy szentté váljunk, mint a hit tanúi, akik a vértanúságnak szentelték magukat. Az igazságban való szeretet az egyetlen módja, hogy hiteles és kimerítő választ adjunk az emberi és lelki kérdésekre, amelyek a jelenlegi világ mély válságát idézik elő – figyelmeztetett a Szentatya.

Az Úrangyala imádságot követően a pápa különböző nyelveken köszöntötte az összegyűlt híveket. A lengyelekhez fordulva lelki közelségéről biztosította azokat, akik augusztusban, ezekben a napokban gyalogosan zarándokolnak Jasna Góra-ba és más Mária kegyhelyekre. Annak a reményének adott hangot, hogy a zarándoklat számos gyümölcsöt eredményez majd számukra: a szívek megtérését, az isteni irgalmasság ajándékát és Szűz Mária oltalmát.