„VI. Pál pápa, a Hold, és a technika” – P. Federico Lombardi jegyzete

Negyven évvel ezelőtt lépett első alkalommal az ember a Holdra. Az esemény nagy érdeklődést és még nagyobb meghatottságot váltott ki az emberiség nagy részénél. VI. Pál pápa már az előkészületektől kezdődően, majd az út folyamán és az asztronauták megérkezését követően is számos nyilatkozatában beszélt e csodálatos repülésről. „A mai nap – mondta 1969. július 20-án az Úrangyala elimádkozása után a pápa – egy nagy nap; az emberiség számára egy történelmi jelentőséggel bíró nap lesz, ha ma este valóban sikerül két embernek a Holdra lépnie. Mindannyian itt a Földön aggódva, de ugyanakkor örvendezve és imádkozva kívánjuk, hogy ez az esemény megtörténjen!”

Megható VI. Pál pápa emberi és lelki részvétele e nagy esemény kapcsán, tisztelete és csodálata az emberi értelem és tehetség iránt. Ugyanakkor szüntelen felhívja a figyelmet a világ nagy és megoldásra váró problémáira, köztük elsőként az éhség, a háborúk okozta pusztításokra. Vasárnapi Úrangyala imádságát így zárta: „hol van a valódi emberség, a testvériség és vajon hol van a béke? Kívánom, hogy a haladás, amelynek ma csodálatos győzelmét ünnepeljük, az emberiség igazi evilági és erkölcsi javára váljon.”

VI. Pál pápa nem sokkal az ember Holdra lépésének megtörténte előtt adta ki Populorum progressio (Pp) k. enciklikáját, melyben kifejezi reményét, hogy az emberi értelem, a tudomány és technika rendkívüli fejlődése és képességei a jót szolgálják majd.

XVI. Benedek pápa új enciklikája is – melyet az emberiség fejlődéséről írt – hasonló gondolatokkal zárul: ne feledkezzünk meg arról, hogy az ember nem válhat a technikai fejlődés áldozatává, felelőséggel kell kamatoztatnia azt az összetett tudást, mely az igazságból és szeretetből fakad. Képessé váltunk arra, hogy az űrben repüljünk, vagy hogy az élet eredetét vizsgáljuk; a kérdés, hogy hogyan és miért tesszük ezt? A kihívás mindig előttünk áll.