"Caritas in veritate" - Közzétették a pápa új szociális enciklikáját 

A Szentszék sajtótermében kedden délben sajtókonferencia keretében mutatták be az újságíróknak és a szakembereknek XVI. Benedek pápa „Caritas in veritate” „Szeretet az igazságban” kezdetű szociális enciklikáját, melyet a Szentatya 2009. június 29-i dátummal látott el kézjegyével. A pápa harmadik enciklikáját négy előadó mutatta be: Renato Martino bíboros, a Justitia et Pax Pápai Tanács elnöke, Paul Josef Cordes bíboros, a Cor Unum Pápai Tanács elnöke, Giampaolo Crepaldi püspök, a Justitia et Pax Pápai Tanács titkára és Stefano Zamagni, a bolognai egyetem politikai közgazdaságtan professzora, a Justitia et Pax Pápai Tanács konzultora. A sajtókonferenciát óriási érdeklődés előzte meg, mert korábbra várták az enciklika közzétételét, aminek késlekedése a hat világnyelven megjelent szövegek fordítási nehézségeiből adódott. Újabb aktualitást adott a dokumentumnak a csütörtöktől szombatig az éppen Olaszországban tartó G8 csúcstalálkozó, melynek így szinte az előestéjén jelent meg az enciklika.

Miért vált szükségessé egy új pápai szociális enciklika megírása, 18 évvel II. János Pál pápa utolsó szociális körlevele, a „Centesimus annus” kezdetű után? – tette fel a kérdést Renato Martino bíboros a sajtókonferencián. A szociális enciklika valójában az evangélium jegyében fogant reflexió azokra az új problémákra, melyekre az egész emberiségnek válaszolnia kell. Az utóbbi idők változásai meglepetésszerű gyorsasággal következtek be és ebben a megváltozott, új helyzetben fogalmazta meg a pápa az egyház jelenleg is érvényes szociális tanításának figyelembevételével a választ a jelenlegi kihívásokra.

Giampaolo Crepaldi püspök az enciklikát bemutató és értékelő felszólalásában annak szintetikus jellegét hangsúlyozta. Benedek pápa enciklikája nem pragmatikus, nem akar konkrét válaszokat adni a világ sokrétű szociális problémáira, hanem mélyebbre megy és elvileg tisztázza az egyház álláspontját. A pápa maga írja a körlevelében: „Az egyháznak nincsenek felajánlható technikai megoldásai és egyáltalán nem tart igényt arra, hogy beleavatkozzon az államok politikájába. Feladata viszont az igazság küldetésében áll, melyet minden időben be kell töltenie az ember méltósága és hivatása mértékében az egész emberiség javára.

Paul Josef Cordes bíboros a körlevelet bemutató beszédében az új pápai körlevél szociális tanítását értelmezte az egyház küldetésében. Az egyháznak nem feladata, hogy megteremtse az igazságos társadalmat. A Krisztus által alapított egyház ugyanis a népek üdvösségének a szentsége. Szociális tanítása nem jelent egyfajta „harmadik utat”, vagyis egy olyan politikai programot, melynek megvalósításával el lehetne jutni egy tökéletes társadalom kiépítéséhez. Ellenben az egyház szociális tanítása az evangelizálás elemét képezi. Eddig a pápai szociális megnyilatkozások a hangsúlyt inkább az igazságosság előmozdítására helyezték, most ellenben az enciklika tág értelemben véve a pasztorális tevékenység felé fordul, amennyiben a Krisztus halálát és feltámadását századokon át hirdető egyház aktualizálja igehirdetését az élet szociális oldalára is. Teológiai megközelítését adja az élet problémáinak, mégpedig az Istennek Fiában feltárt szeretetéből kiindulva. Ez az ajándékba kapott, kinyilatkoztatott szeretet az egyház szociális tanításának a fő irányvonala, éppen ezért lett címadó szava az enciklikának: „szeretet az igazságban”. Cordes bíboros felszólalásában rámutatott a körlevél lényegi antropocentrikus, emberközpontú megközelítésére: az ember áll a szociális tanítás szívében. „A legfontosabb érték a világban, melyet őrizni és értékelni kell, maga az ember, az emberi személy”. Benedek pápa így is fogalmaz: „A szociális kérdés gyökeresen antropológiai kérdés lett”.

A hetvenkilenc pontból álló százoldalas dokumentum hat fejezetre oszlik, sorrendben a témák így követik egymást: 1. A „Populorum progressio” üzenete, 2. Az emberi fejlődés a mi időnkben, 3. Testvériség, gazdasági fejlődés és polgári társadalom, 4. A népek fejlődése, jogok és kötelezettségek, környezet, 5. Az emberi család együttműködése, 6. A népek fejlődése és a technika.

„A szeretet az igazságban, melyről Jézus tett tanúságot, a minden ember és az egész emberiség igazi fejlődése számára a legfontosabb mozgató erő” - ezzel a mondattal kezdődik Benedek pápa új enciklikája. A szeretet kereszténysége igazság nélkül… hasznos lehet ugyan, de csak mellékesen. A fejlődésnek szüksége van az igazságra. Ezeket az alapelveket szögezi le az enciklika bevezetője, majd első fejezete VI. Pál pápának a II. Vatikáni Zsinat után két évvel, 1967-ben megjelent „A népek fejlődése” kezdetű szociális enciklikáját elemzi. „Az örök élet távlata nélkül az emberi fejlődés lélegzet nélkül marad és Isten nélkül a fejlődés embertelenné válik”. VI. Pál idézett körlevelében erősen hangsúlyozza „az élet etikája és a társadalmi etika közötti kapcsolatot”. A „fejlődés meghívás, mert egy transzcendens felszólításból ered” és ennek jegyében nem korlátozódik hatalmi érdekekre, privilégiumokra, hanem minden ember és az egész ember fejlődésének előmozdítását szolgálja.

A második fejezet napjaink emberi fejlődéséről szól. Benedek pápa leszögezi: a gazdaságot mozgató profit „a közös jó, mint végső jó figyelembe vétele nélkül szétrombolja a gazdagságot és szegénységet teremt. A társadalmi egyenlőtlenség növekedésével szemben új humanista szintézist kell teremteni, újra kell értékelni az állam közszolgálati hatalmának szerepét és nagyon kívánatos a civil társadalom résztvétele a nemzeti és nemzetközi politikai életben. Kulturális síkon kettős veszélytől óv a körlevél: a kulturális eklektizmustól, mely lényegileg egyenértékűeknek tekinti a különböző kultúrákat, továbbá a kulturális egyformaságtól, mely szinte kiegyenlíti az életstílusokat. A fejezetben a pápa kitér még az éhség, az abortusz és a vallásszabadság kérdésére.

A körlevél harmadik fejezete a gazdasági fejlődés és a civil társadalom összefüggésében vizsgálja a haladást, melyet a mai mentalitás élesen elválaszt annak morális vonatkozásaitól. Ezzel szemben szükség van az ajándékozás, adományozás alapelvének az újra megfontolására, mely szemben áll a pusztán produktivista és haszonelvű korszellemmel.

A „Népek fejlődése, jogok és kötelességek” címet viselő negyedik fejezet az egyén, az individuum szerepének túlhangsúlyozásával szemben egy személy-barát etikát helyez előtérbe, melynek révén az államok olyan politikát folytathatnak, mely a család központi szerepére épül.

A körlevél ötödik fejezete az emberi család együttműködését tárgyalja. Ehhez azonban szükséges, hogy Istennek is helyet hagyjanak a közéletben, ellenkező esetben a politika elnyomóvá és agresszorrá válik. A pápa a szubszidiaritás alapelvét ajánlja mindenféle paternalista megoldással szemben, mert így humanizálni lehet a globalizáció folyamatát.

Az utolsó hatodik fejezetben a pápa a népek fejlődéséről és a technika kapcsolatáról szólva kijelenti: A technikának nincs abszolút szabadsága, hanem az ember morális felelősségével kell társulnia, különben – különösen a bioetika területén – öncélúvá válik.
Benedek pápa enciklikáját buzdítással zárja: „Szükséges, hogy a fejlődés érdekében a keresztények kitárt karral imádkozzanak az Istenhez, a szeretet, a megbocsátás, a lemondás, a felebarát elfogadása, az igazságosság és a béke jegyében”.