2009-07-04 17:02:49

Eltemették Pasquale Borgomeo jezsuita atyát, rádiónk egykori főigazgatóját


Július 4-én, szombaton délelőtt a római Santo Spirito in Sassia templomban vettek végső búcsút a csütörtökön elhunyt Pasquale Borgomeo jezsuita atyától, rádiónk egykori főigazgatójától.
A családtagok, a jezsuita rendtársak, a Vatikáni Rádió munkatársai, a sajtó képviselői zsúfolásig megtöltötték a Szentlélek templomot, melyben P. Roberto Tucci jezsuita bíboros, az elhunyt Borgomeo atya elődje mutatta be a gyászmisét és végezte a temetési búcsúszertartást.

P. Federico Lombardi, a rádió jelenlegi főigazgatója tartotta a búcsúbeszédet. Mindenekelőtt felolvasta XVI. Benedek részvéttáviratát, melyet Borgomeo atya halála kapcsán Bertone bíboros-államtitkár aláírásával küldött a pápa Adolfo Nicolas jezsuita legfőbb elöljárónak. A Szentatya őszinte részvétét fejezi ki a hozzátartozóknak és a Jézus Társaságának P. Pasquale Borgomeo elhunyta miatt, aki annyi éven át a Szentszék hűséges munkatársa és a Vatikáni Rádió megbecsült főigazgatója volt. A pápa hálás szívvel emlékezik Borgomeo atyának a tömegtájékoztatás világában végzett nagylelkű és szakszerű szolgálatára, és a Szent Szűz anyai közbenjárására bízza a családtagokat és a jezsuita rend tagjait.

P. Lombardi homíliájában Borgomeo atya életét méltatta, aki egy nápolyi nagycsaládból származott. Az elsőszülött fiú, Pasquale – a név magyar jelentése: „húsvéti” – gyerekként élte át Nápoly bombázását és elnéptelenedését, az ő családjának is menekülnie kellett. Tizenegy éves korában jelent meg „Egy kis menekült naplója” című kiadványa, melynek előszavában ezt írta: ”Tizenegy évesen, fájdalmaktól megpróbálva, férfivé lettem”. Tizenöt éves korában belépett a jezsuita rendbe és következtek a hosszú tanulmányi évek. Filozófiát, irodalmat és teológiát tanult, tehetsége és eredményei révén tanári pálya előtt állt, de a Gondviselés mást kért tőle, amikor 1970-ben, 37 éves korában a Vatikáni Rádiónál kezdett dolgozni.

Tizenöt éves szerkesztői és programigazgatói munka után 1985-ben lépett annak a Tucci atyának az örökébe, aki most éppen temette őt. Borgomeo atya lelkes és lelkesítő ember volt, szívélyes és megnyerő alkat. Amikor megkapta a francia Becsületrend kitüntetést, a La Croix újság így méltatta: „Ez a 61 éves nápolyi ember, melegszívű és befogadó, filozófiai, bölcsész és teológiai tanulmányokkal a tarsolyában, négy idegen nyelvet elsajátítva mindig figyelmes a beszélgetőtársaira. A Vatikáni Rádió vezetőjeként nagy megbecsülésnek örvend széleskörű tekintélye és a mosolya miatt”.

Sokat fáradt azért – mondta Lombardi atya búcsúztató beszédében, hogy a pápa rádióját megismertesse és elfogadtassa a közszolgálati adókkal. Nyitott szelleme és szívélyessége sok barátot szerzett a rádiónak. Egész életén át virrasztott benne a vallásos lelkület és teljes odaadással megtett mindent azért, hogy a rádió mind jobban segítse, többek között, a pápák apostoli útjainak információs háttérszolgálatát. A pápa és a Szentszék iránti kételkedés nélküli hűségét és elkötelezettségét igazi, hittel teli szellemisége táplálta.

A gyászszertartás végén a családtagok nevében egyik öccse, Luca Borgomeo meghatott szavakkal emlékezett testvérére: „Tizenhat éves korában elhagyott bennünket, amikor belépett a jezsuiták közé, de mi mindig csak akkor lettünk újból igazán családdá, ha Pasquale visszatért hozzánk, egy-egy keresztelőre, esketésre és Karácsonyonként. Mivel ő intellektuális munkát végzett és nem lelkipásztorkodott, mi voltunk az ő plébániája. És mindig meg tudott bennünket hallgatni, bátorított, erőt adott.”







All the contents on this site are copyrighted ©.