Eltemették Pasquale Borgomeo jezsuita atyát, rádiónk egykori főigazgatóját
Július 4-én, szombaton délelőtt a római Santo Spirito in Sassia templomban vettek
végső búcsút a csütörtökön elhunyt Pasquale Borgomeo jezsuita atyától, rádiónk egykori
főigazgatójától. A családtagok, a jezsuita rendtársak, a Vatikáni Rádió munkatársai,
a sajtó képviselői zsúfolásig megtöltötték a Szentlélek templomot, melyben P. Roberto
Tucci jezsuita bíboros, az elhunyt Borgomeo atya elődje mutatta be a gyászmisét és
végezte a temetési búcsúszertartást.
P. Federico Lombardi, a rádió jelenlegi
főigazgatója tartotta a búcsúbeszédet. Mindenekelőtt felolvasta XVI. Benedek részvéttáviratát,
melyet Borgomeo atya halála kapcsán Bertone bíboros-államtitkár aláírásával küldött
a pápa Adolfo Nicolas jezsuita legfőbb elöljárónak. A Szentatya őszinte részvétét
fejezi ki a hozzátartozóknak és a Jézus Társaságának P. Pasquale Borgomeo elhunyta
miatt, aki annyi éven át a Szentszék hűséges munkatársa és a Vatikáni Rádió megbecsült
főigazgatója volt. A pápa hálás szívvel emlékezik Borgomeo atyának a tömegtájékoztatás
világában végzett nagylelkű és szakszerű szolgálatára, és a Szent Szűz anyai közbenjárására
bízza a családtagokat és a jezsuita rend tagjait.
P. Lombardi homíliájában
Borgomeo atya életét méltatta, aki egy nápolyi nagycsaládból származott. Az elsőszülött
fiú, Pasquale – a név magyar jelentése: „húsvéti” – gyerekként élte át Nápoly bombázását
és elnéptelenedését, az ő családjának is menekülnie kellett. Tizenegy éves korában
jelent meg „Egy kis menekült naplója” című kiadványa, melynek előszavában ezt írta:
”Tizenegy évesen, fájdalmaktól megpróbálva, férfivé lettem”. Tizenöt éves korában
belépett a jezsuita rendbe és következtek a hosszú tanulmányi évek. Filozófiát, irodalmat
és teológiát tanult, tehetsége és eredményei révén tanári pálya előtt állt, de a Gondviselés
mást kért tőle, amikor 1970-ben, 37 éves korában a Vatikáni Rádiónál kezdett dolgozni.
Tizenöt éves szerkesztői és programigazgatói munka után 1985-ben lépett annak
a Tucci atyának az örökébe, aki most éppen temette őt. Borgomeo atya lelkes és lelkesítő
ember volt, szívélyes és megnyerő alkat. Amikor megkapta a francia Becsületrend kitüntetést,
a La Croix újság így méltatta: „Ez a 61 éves nápolyi ember, melegszívű és befogadó,
filozófiai, bölcsész és teológiai tanulmányokkal a tarsolyában, négy idegen nyelvet
elsajátítva mindig figyelmes a beszélgetőtársaira. A Vatikáni Rádió vezetőjeként nagy
megbecsülésnek örvend széleskörű tekintélye és a mosolya miatt”.
Sokat fáradt
azért – mondta Lombardi atya búcsúztató beszédében, hogy a pápa rádióját megismertesse
és elfogadtassa a közszolgálati adókkal. Nyitott szelleme és szívélyessége sok barátot
szerzett a rádiónak. Egész életén át virrasztott benne a vallásos lelkület és teljes
odaadással megtett mindent azért, hogy a rádió mind jobban segítse, többek között,
a pápák apostoli útjainak információs háttérszolgálatát. A pápa és a Szentszék iránti
kételkedés nélküli hűségét és elkötelezettségét igazi, hittel teli szellemisége táplálta.
A gyászszertartás végén a családtagok nevében egyik öccse, Luca Borgomeo meghatott
szavakkal emlékezett testvérére: „Tizenhat éves korában elhagyott bennünket, amikor
belépett a jezsuiták közé, de mi mindig csak akkor lettünk újból igazán családdá,
ha Pasquale visszatért hozzánk, egy-egy keresztelőre, esketésre és Karácsonyonként.
Mivel ő intellektuális munkát végzett és nem lelkipásztorkodott, mi voltunk az ő plébániája.
És mindig meg tudott bennünket hallgatni, bátorított, erőt adott.”