„A pap küldetése a nagylelkű szeretet sajátos formája” – Erdő Péter bíboros homíliája a vatikáni magyar kápolnában

Kedden reggel a vatikáni Szent Péter bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájában a szokásos reggel 8 órakor kezdődő szentmisét ezúttal Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti prímás mutatta be. A bíborossal koncelebrált Németh László prelátus, a római Pápai Magyar Intézet rektora, az olaszországi magyar hívek főlelkésze, valamint hét Magyarországról érkezett atya, akik ezekben a napokban ünneplik szentelésük 25. évfordulóját. A szertartáson jelen volt Balassa János szentszéki nagykövet is, valamint számos római magyar hívő.

Erdő Péter homíliájában megállapította:
„Arról beszélt Jézus, hogy olyan nagyok legyünk a szeretetben, úgy gyakoroljuk a szeretetet, ahogyan azt a mennyei Atya teszi, és példát is hoz, kozmikus példát, hogy a mennyei Atya fölkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek egyaránt. Aztán azt mondja, hogy mi is legyünk olyan tökéletesek, mint a mennyei Atya. De hát hogyan? Isten megengedheti magának, hogy minden megbánó bűnösnek megbocsásson, hiszen ő maga végül is sebezhetetlen. Ő teljesen biztos a maga mindenhatóságában. De megtehetjük ezt mi is? Reális ez az eszmény? A mai evangélium azt mondja, hogy igen. Vajon miért? Nyilván mi nem vagyunk mindenhatók, mi nem vagyunk tévedhetetlenek. Viszont Krisztussal egyesülve a szeretetben valamilyen szinten mi is sebezhetetlenek vagyunk. Hiszen ő örök életet és örök boldogságot ígér nekünk. Ebben a magabiztosságban lehetünk mi, a földi élet ésszerűsségén túlmenően is nagylelkűek.

Ezt, azt hiszem, hogy mindannyian, akik itt huszonöt év papi szolgálatot mondhattok már magatok után, tudjátok, tapasztaltátok. Volt olyan helyzet, amikor messze a dispozícióknak, a hivatali kötelességnek a határain túl is, a papi hivatás azt kívánta, hogy rugalmasak és nagylelkűek legyetek, hogy vállaljatok olyasmit is, amivel kifejezetten nem bízott meg senki hivatalosan, vagy engedelmességből az egész egyházmegye iránti szeretetből egy kellemetlen áthelyezést, vagy egy olyan feladatot, amely már az eddigi munkán kívül plusz vállalásként szinte elvégezhetetlennek látszott. Tudjuk azt, hogy a papnak a küldetése éppen a nagylelkű szeretetnek egy nagyon sajátos formája. Tehát az igazságosságnak, az egyensúlynak, a kötelezettségnek a mértékén túl is - így mondták ezt régen, és nem rosszul mondták, - hogy a lelkünk üdvösségéért való buzgóságnak a jegyében kell, hogy teljen. Az életünket ilyen nagylelkűen kell igazgatnunk és szerveznünk Isten tökéletességének a példájára, mert az ő szent voltából és az ő boldogságából is, reményünk szerint részesedünk. Ezekkel a gondolatokkal adjunk hálát a papi szolgálatnak az éveiért. Kérjük a világosságot, a nagylelkűséget és erőt a továbbiakért.

A papok éve kezdődik az idén. A papságot, mint az egyházban egy helyettesíthetetlen értéket állítjuk az idei év imádságainak és gondolkodásának is a középpontjába. Imádkozzunk minden papért, az új hivatásokért, azokért is, akik sok évet eltöltöttek ebben a munkában. Kérjük a Gondviselőt, hogy az egyház egészének a közössége, papok, világiak, püspökök, szerzetesek közösen tudja teljesíteni azt a küldetést, amit Krisztus az egész egyházára bízott.

II. János Pál pápa emlékét itt, a Szent Péter bazilika altemplomában nem tehetem meg, hogy ne idézzem fel. Ő az első, pápai ünnepélyes miséjén azt mondta, hogy „Non abbiate paura”, hogy ne féljetek. Ne féljetek, mert Krisztus velünk van mindennap, a világ végezetéig. De ezt a „ne féljeteket” nemcsak a híveknek, nemcsak a papoknak mondta akkor II. János Pál pápa, hanem mondta éppen a nem-hívő világnak. Miért? Azért, mert ha igazi keresztények vagyunk, akkor bármi volt is a múltban, tőlünk senkinek nem kell félnie.
„Ne féljetek!” Ez egy nagyon fontos igazság, a mai idők tanításának a legigazibb és legerősebb következménye. Adja Isten, hogy a békességnek és a szeretetnek a művét tudjuk magunk körül is építeni, a továbbiakban papi szolgálatunkon keresztül tanúságtételünkkel.

A szertartás végén Szederkényi Károly esperes Écsy Gábor, Feldhoffer Antal, Illéssy Mátyás, Koltai Artúr, Matolcsy Kálmán, Száraz László atyákkal együtt ezüstmisés áldását adta a jelenlévő hívekre.