„Vértanúság és diplomácia” – Rómában bemutatták John Bukovský szlovák érsek könyvét

Az igazság és a keresztény szeretet jellemezte a Vatikán keleti politikáját – mutatott rá Achille Silvestrini bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának nyugalmazott prefektusa, aki június 4-én ismertette a főpásztor most megjelent kötetét. Az eseményről az „Osservatore Romano” c. vatikáni napilap június 4-i száma tájékoztat.

A szlovák érsek tanúja és egyben főszereplője volt annak a diplomáciai nyitásnak, amely a hidegháború kemény évei után 1963-ban kezdődött a Szentszék részéről a kelet-európai kommunista országok felé. Az „Ostpolitik” megérlelődésének kedvezett többek között XXIII. János pápa „Pacem in terris” k. enciklikája, valamint a II. vatikáni zsinat megnyitása.
John Bukovský érsek könyve önéletrajzi írás, amely személyes emlékeken keresztül idézi fel a keresztények helyzetét a vasfüggönyön túli országokban. Ján Bukovský 1924-ben született Szlovákiában, 1945-ben lépett be a verbiták közé. Két évvel később engedélyt kapott, hogy az Egyesült Államokba utazzon, ahol 1950-ben pappá szentelték. 1968-ban megválasztották a szerzetesi közösség főtanácsosává, majd 1972-ben kezdte meg munkáját a vatikáni Államtitkárságon, mint fordító. 1990-ben II. János Pál érseki rangra emelte és kinevezte romániai apostoli nunciusnak. 1994-ben a főpásztor Moszkvába költözött. Jelenleg az USA-ban él.

A kötet elsősorban a csehszlovákiai helyi egyház eseményeivel foglalkozik, amely lényegesen különbözött a többi kommunista országétól, mint például Jugoszlávia, Magyarország vagy Lengyelország – mondta a bemutatón Achille Silvestrini bíboros. Hosszú időn át számos egyházmegyének nem volt főpásztora. 1963-ban kezdődtek meg a tárgyalások a kommunista kormány és a Vatikán között. Agostino Casaroli prelátus, a Szentszék küldötte így még ebben az évben találkozhatott a csehszlovákiai üldözött egyház élő jelképével, Josef Beran prágai bíboros érsekkel, akit nem sokkal később váratlanul, 14 évi börtön után október 4-én szabadon engedtek. 1965-ben VI. Pál bíborossá kreálta a főpásztort, aki részt tudott venni a II. vatikáni zsinat utolsó ülésszakán. Itt jegyezzük meg, hogy idén május 17-én emlékeztünk Isten Szolgája, Josef Beran prágai bíboros érsek halálának 40. évfordulójára. Földi maradványai a vatikáni Szent Péter bazilika altemplomában várják a feltámadást.

Silvestrini bíboros rámutatott a könyv egyik legnagyobb értékére: John Bukovský érsek pontos listát készít a Szentszék harminc éven át folytatott diplomáciai tevékenységéről. Érdekes az az „ingadozó” magatartás, amelyet az egyes csehszlovákiai püspökök az egyházon belüli különféle kommunista-barát mozgalmak iránt mutattak. Ilyen volt például a „Pacem in terris” papi társulás, amellyel szemben nem tudták eldönteni, hogy nyíltan elítéljék, vagy inkább eltűrjék őket. A csoportosulást a Papi Kongregáció 1982-ben közzétett „Quidam episcopi” k. dokumentuma oszlatta fel – mondta beszédében Achille Silvestrini bíboros.

Jelentőségteljes egy plébános tanúságtétele, aki a papok kettős magatartását a „madarakéhoz” és a „halakéhoz” hasonlítja. A papnak nyilvánosan „madárként” kell csiripelnie, azonban némán, mint a halak, vagyis titokban kell kiszolgáltatnia a szentségeket. Csak az 1968-as „prágai tavasz” rövid időszakában nyílt rá lehetőség, hogy létrejöjjön a kommunista beavatkozástól mentes „Zsinati megújulás műve” mozgalom, amelyet azonban azonnal felszámolt a szovjet elnyomás.
 A kötet egyben felidézi Stepán Trochta bíboros drámai és ékesszóló történetét. A főpásztor 1974. április 6-án tisztázatlan körülmények között veszítette életét, egy pártfunkcionárius brutalitása következtében. Bár az esetet nem lehetett bizonyítani, a bíboros temetése nyilvánvaló botrányt jelentett az egész világ szemében. A jelenlévő papok, főpásztorok közül senki sem koncelebrálhatott Frantisek Tomásek püspökkel, későbbi prágai bíboros érsekkel, aki a gyászszertartást bemutatta. (Itt jegyezzük meg, hogy éppen a kommunista rezsim megtorlásától tartva VI. Pál 1976-ban „in pectore” azaz pusztán a „szívében” – kreálta bíborossá a cseh főpásztort. A kinevezést csak egy évvel később, 1977-ben hozta nyilvánosságra, ekkor Tomasek bíborost egyben prágai érseki rangra is emelte. Addig a főpásztor apostoli adminisztrátor minőségben szolgálta az egyházat). Trochta bíboros temetésén tehát csak egyszerű hívőként járulhattak az áldozáshoz olyan személyiségek mint Franz König bécsi bíboros érsek, vagy Karol Wojtyła krakkói bíboros érsek – olvassuk az „Osservatore Romano” június 4-i számában.