„Ne féljetek!” – Isten Szolgája, II. János Pál örökre megváltoztatta Kelet-Európa történelmét

1979. június 2-a és 10-e között Lengyelország felejthetetlen napokat élt át. A nemzet katolikus híveinek milliói a kommunista elnyomás idején annak lehettek tanúi, hogy honfitársuk, Karol Wojtyła az egyetemes egyház legfőbb pásztorának fehér reverendájában, tárt karokkal tér vissza hozzájuk. II. János Pál hazájában tett első apostoli útja 30 évvel ezelőtt, örökre megváltoztatta a kelet-európai kommunista tömb történelmét.

Rádiónk műsorigazgatója, P. Andrzej Koprowski jezsuita így idézte fel az emlékezetes zarándoklatot: „Első lengyelországi útja alkalmával II. János Pál érintett minden olyan teológiai tanítást, amely nemcsak a magánéletre, hanem a közösségi, társadalmi, kulturális és közéleti témákra is vonatkozott. ’Keresni kell mindazt, ami szükséges az ember jólétéhez’ – mondta a pápa. Az embernek otthon kell éreznie magát minden kapcsolatrendszerben. Varsóban hangsúlyozta, hogy az egyház Krisztust adta Lengyelországnak, vagyis azt a kulcsot, amely az összetett emberi valóság megismeréséhez szükséges. A látogatás rendkívüli légkörben zajlott: tele volt politikai feszültséggel, főleg a fiatalokkal és munkásokkal való találkozás alkalmával Jasna Górán illetve Nowa Hután.

’A kereszténység és az egyház nem fél a munkától, a munkán alapuló rendszertől. A pápa nem fél a munkásoktól. Saját tapasztalatai alapján állítja, hogy a munka révén Evangélium új olvasatát ismerte meg. Észrevette és meggyőződött róla, hogy az Evangéliumba mélyen belevésődik az emberi munka jelenkori problematikája, amit nem lehet maradéktalanul megoldani az Evangélium nélkül’ – mondta 30 évvel ezelőtt II. János Pál.

P. Koprowski azt is felidézte, hogy a kommunista rezsim, az akkori lengyel kormány, a pártvezetők nagy félelemmel tekintettek az utazásra. Attól tartottak, hogy a pápalátogatás országszerte zavargásokat provokál. Valójában azonban örömmel és lelkesedéssel teli napok voltak azok. Évtizedek után hívők és nem-hívők most egymásra találtak, szabadnak érezték magukat, ismét felfedezték emberi méltóságukat. Nem álltak szembe a rezsimmel, mert a rezsim egyszerűen eltűnt távlataikból. Ugyanúgy, mint ahogy az ablaktörlő eltünteti a foltot az üvegről.

A krakkói bíboros érsek megválasztása Péter székébe, 1978. október 16-án, és a pápa első lengyelországi zarándoklata lendületet adott annak a mélyre ható folyamatnak, amely a lengyel társadalomban megindult. Mentális, de egyben kulturális és társadalmi átalakulás volt ez, amelynek eredményeként létrejött a Szolidaritás mozgalom. Megújult a remény, hogy lehet emberhez méltóbb, szabad életet élni, hogy meg lehet változtatni az elnyomó és gazdaságilag, társadalmilag működésképtelen struktúrákat.

II. János Pál mindenki számára megnyitotta a kereszténység, az egyház, Krisztus üdvözítő misztériumának távlatait. És nem pusztán a katolikusok számára, nem csak azoknak, akik a templomokban összegyűltek, hanem azoknak is, akik látszólag az egyházon kívül álltak. Krisztus ugyanis mindenki számára eljött és ez az üzenet sokakat megérintett.

Ez az érlelődési folyamat nemcsak Lengyelországban indult el, hanem az egész térségben. Gnieznóban, utazása második napján II. János Pál köszöntötte a szovjet tömb országaiból érkezett zarándokokat, felsorolva a különböző nemzetiségeket. Zarándoklatának harmincadik évfordulója nem pusztán Lengyelország és a helyi egyház számára jelentős.

A kelet-európai országok részegyházainak újjászületése, a gondolkodásmód, a politikai helyzet megváltozása, a Berlini Fal összeomlása, az Európai Unió kibővítése - minden nehézség ellenére - annak az útnak az állomásait jelzik, amely abban a harminc évvel ezelőtti lengyelországi apostoli látogatásban gyökerezik – nyilatkozta P. Andrzej Koprowski lengyel jezsuita, a Vatikáni Rádió programigazgatója. Visszaemlékezését az „Osservatore Romano” c. vatikáni napilap „Az új Európa gyökerei” címmel június 10-i, szerdai számának címlapján tette közzé.