A hit és az értelem nincs ellentétben egymással – a pápa katekézise a szerdai általános
audiencia alkalmával
XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt 15 ezer zarándok részvételével tartotta meg az
általános kihallgatást a Szent Péter téren. Olasz nyelvű katekézisét, amelyet rövidebb
formában a világnyelveken is megismételt, egy jelentős nyugati keresztény gondolkodó,
Johannes Scotus Eriugena (vagy Erigena) alakjának szentelte.
Johannes Scotus
minden valószínűség szerint Írországban született a 800-as évek elején, de nem tudjuk,
hogy mikor hagyta el a szigetet és hajózott át a La Manche csatornán, hogy így teljesen
jelen legyen abban a kulturális világban, amely a Karolingok és főként Kopasz Károly
körül alakult ki Franciaországban, a IX. században. Nem tudjuk tehát mikor született
és azt sem, hogy pontosan mikor halt meg. A történészek szerint valószínűleg 870 halálának
dátuma. A Szentatya ezekkel az életrajzi adatokkal kezdte szerdai katekézisét.
Johannes
Scotus Eriugena szakavatott ismerője volt a görög és a latin patrisztikai kultúrának.
Jól ismerte többek között Ágoston, Ambrus, Nagy Szent Gergely és más nyugati egyházatyák
műveit, hasonlóképpen a nem kevésbé nagy keleti egyházatyákat, köztük Nisszai Szent
Gergelyt és Aranyszájú Szent Jánost. Különös érdeklődéssel tanulmányozta Szent Maximus
Confessor és főként Areopagita Dénes műveit. Ez utóbbi név mögött egy V. századi szíriai
keresztény író alakja húzódik meg, akiről Johannes Scotus Eriugena más középkori gondolkodókkal
együtt azt tartotta, hogy Szent Pálnak arról a közvetlen tanítványáról van szó, akiről
az Apostolok Cselekedeteiben olvasunk.
Szent Dénes műveit latinra fordította
és magát a szerzőt az „isteni” jelzővel illette, éppen mivel meg volt győződve apostoli
eredetéről. A nagy középkori teológusok, köztük pl. Szent Bonaventura, az ő fordításának
köszönhetően ismerkedtek meg Szent Dénes írásaival. Valójában azonban Johannes Scotus
teológiai munkássága nem bizonyult szerencsésnek: a Karolingok korának letűnése után
munkái feledésbe merültek, sőt még az egyházi hatóság cenzúrája is árnyékot vetett
alakjára. Johannes Scotus a radikális platonizmust képviseli, amely olykor közelít
a panteista szemlélethez, bár személyes szubjektív szándékai mindig az igaz tanításhoz
igazodtak.
Művei közül említést érdemel a „De divisione naturae” – a Természet
felosztásáról c. értekezése és „Szent Dénes égi hierarchiájának” bemutatása. Ezekben
olyan teológiai és spirituális megfontolásokat dolgoz ki, amelyek megérdemelnék a
mai teológusok figyelmét is. A szerző többek között azt állítja, hogy üdvösségünk
a hittel kezdődik. Nem beszélhetünk tehát Istenről saját elképzelésünk szerint, hanem
abból kell kiindulnunk, amit Isten mond önmagáról a Szentírásban. Johannes Scotus
meg van győződve arról, hogy mivel Isten egyedül az igazságot mondja, a tekintély
és az értelem soha nem lehet ellentétben egymással. Bátran állítja tehát az értelem
értékét, amely arra a bizonyosságon alapul, hogy az igazi tekintély ésszerű, mert
az alkotó értelem maga Isten. Az Ige megdicsőíti egy kissé vak értelmünket – mondta
még a Szentatya Johannes Scotus tanítása nyomán.
Valójában Isten pedagógia
szándékkal adta a Szentírást. Az írások helyes olvasata nyomán az értelem megnyílik
az igazság felé vezető biztos út előtt. Ezen az úton haladva jutunk el a misztérium
küszöbéhez. Ezzel kapcsolatban Johannes Scotus a theosis-megistenülés jelképét használja.
Johannes Scotus egész teológiai gondolkodása világos kísérlet arra, hogy a kimondhatatlan
Istenből kifejezze a kimondhatót, egyedül az Ige megtestesülésének misztériumára alapozva.
Ugyanakkor azonban tisztában van azzal is, hogy a szavak mennyire elégtelenek. Fennmarad
mégis írásainak és őszinte misztikus élményének varázsa.
A pápa végül Johannes
Scotus Eriugena főműve, a „De divisione naturae” néhány mondatát állította a XXI.
század hívőinek figyelmébe: „Ne akarjunk mást, mint az igazság örömét, amely Krisztus
és ne legyen más, amit el kell kerülnünk, mint Krisztus hiánya. Ez lenne ugyanis a
teljes és örök keserűség egyedüli oka. Vedd el tőlem Krisztust és semmi jó nem marad,
semmi más nem kelt bennem olyan rettenetet, mint az Ő hiánya. A racionális teremtmény
legnagyobb gyötrelme a Krisztustól való megfosztottság és az Ő hiánya.” Ismerjük el
magunkénak ezeket a szavakat és alakítsuk imádsággá Őhozzá, Aki után a mi szívünk
is sóvárog – mondta végül XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás
alkalmával.