Mauro Piacenza érsek, a Papi Kongregáció titkára ismerteti a dikasztérium nunciusokhoz írt levelét 

Az utóbbi napokban egyes tömegtájékoztatási eszközök hírt adtak arról a levélről, amelyet a Papi Kongregáció intézett az apostoli nunciusokhoz. A szentszéki képviselők révén tájékoztatták a megyéspüspököket azokról az új eljárási lehetőségekről, amelyeket maga a kongregáció engedélyezett számukra január 30-án. Nem a „papokra vonatkozó egyházfegyelem” forradalmáról, hanem irányelvekről van szó, amelyek válaszolnak a püspökök sajátos lelkipásztori igényeire.

Rádiónknak adott interjújában Mauro Piacenza érsek, a Papi Kongregáció titkára kifejezetten hangsúlyozta: „Nem olyan eljárásról van szó, amelyet automatikusan lehet alkalmazni. Csak egyes jól körülhatárolható esetekre vonatkozik, amelyeket az Apostoli Szentszék ilyennek ítél meg.”

A dokumentum olyan jogi eszköz, amely következetesen kapcsolódik az életben lévő egyházi törvénykönyvhöz. A püspökök jogai és kötelességei továbbra is változatlanok, ami ítélethozatali funkciójukat illeti. A püspöknek továbbra is mindig éberen kell őrködnie, hogy papjai hűségesen teljesítsék szolgálatukat. A papok túlnyomó többsége kiegyensúlyozottan éli meg önazonosságát és örömmel végzi küldetését. A Szentszék csak különleges esetekben lép fel, hogy helyrehozza a botrányt, visszaállítsa az igazságosságot és jó útra térítse a vétkest.
Arra a kérdésre, hogy mit jelentenek a gyakorlatban ezek a „különleges eljárási lehetőségek”, a Papi Kongregáció titkára a következőket válaszolta:
„El kell ismerni, hogy olykor a papság részéről súlyos fegyelmi problémák is felmerülhetnek, amikor nem járnak eredménnyel a kérdés megoldására irányuló kísérletek. Fennáll annak a veszélye, hogy túl sokáig elhúzódik a probléma, ami a hívek és a közjó számára súlyos botrányt okoz”.

Abból a célból, hogy előmozdítsuk a lelkek üdvösségét, az egyház legfőbb törvényét, (salus animarum – suprema lex), idén január 30-án a pápa néhány sajátos eljárási lehetőséget engedélyezett a Papi Kongregációnak. Olyan lehetőségekről van szó, amelyeket egyébként előzőleg már más dikasztériumok is megkaptak – tette hozzá Piacenza érsek.

Mindenekelőtt az a lehetőség, hogy a püspök foglalkozzon a papi állapotból való „in poenam” (büntetésként) elbocsátás eseteivel és ennek megfelelően felmenthesse a szentelésükből származó minden kötelességüktől azokat, akik házasságot próbáltak kötni akár csak polgárilag is, akik figyelmeztetés ellenére továbbra is kitartanak botrányos magatartásukban, valamint akik súlyos külső bűnöket követnek el a VI. parancsolat ellen.
A püspök megfelelő penitenciát mérhet ki rendkívüli és sürgős esetekben, amikor az isteni vagy az egyházi törvények megsértéséről van szó. Ha a bűnt elkövető nem akar jó útra térni, örökös büntetéssel is sújtható, nincs kizárva a papi állapotból való felmentés sem, ha ezt a sajátos körülmények igénylik.

A püspöknek továbbá lehetősége nyílik arra, hogy kihirdesse olyan papok laikus állapotba történő helyezését, akik több mint 5 éven át folyamatosan nem végezték el papi szolgálatukat és továbbra is törvénytelen módon távol kívánnak maradni attól.
Minden egyes esetet külön kell megvizsgálni, a súlyosságnak megfelelően. Senki se gondolja azt, hogy egyfajta általánosításról, leegyszerűsítésről van szó – tette hozzá Mauro Piacenza érsek. Hangsúlyozta: a pap Krisztus, a Fő nevében cselekszik. A rájuk bízott nyáj körében a papok feladata, hogy jelenvalóvá tegyék Krisztust. Szükséges, sőt nélkülözhetetlen, hogy törekedjünk az erkölcsi tökéletességre. Ez töltsön be minden valóban papi szívet. Figyelembe véve az ember antropológiai felépítését, amelyet megsértett az eredeti bűn, a papoknak szüntelen aszkézisre van szükségük, hűen azokhoz a fogadalmakhoz, amelyeket szentelésükkor tettek, valamint tiszteletben tartva Isten érinthetetlen törvényeit.

Mindez különösen fontos, hogy megértsük a papi nőtlenség teológiai motivációját. A papi szentségnek sajátos kapcsolata van a nőtlenséggel, ami a papot Jézus Krisztushoz, a Főhöz és az egyház Jegyeséhez hasonlóvá teszi. Az egyház ismételten leszögezte a II. vatikáni zsinaton és az azt követő pápák tanításában, illetve a püspöki szinódusokon: „eltökélt szándéka, hogy fenntartsa azt a törvényt, amely követeli a szabadon választott és örökös nőtlenséget a latin szertartású papi hivatásra jelentkezők számára”. A papi nőtlenség olyan ajándék az egyház számára, amelyet meg kíván őrizni, meggyőződve arról, hogy sokkal inkább, mint valaha, különlegesen nagy jóról van szó saját maga és a világ számára – mondta rádiónknak adott interjújában Mauro Piacenza érsek, a Papi Kongregáció titkára.