A Galilei-ügy történelmi, filozófiai és teológiai újra olvasata – nemzetközi konferencia Firenzében

Az asztronómia nemzetközi évében, amelyet az ENSZ hirdetett meg 2009-re, a Szentszék által elismert és támogatott kezdeményezések közül ez a firenzei összejövetel a legfontosabb. Idén emlékezünk arra, hogy az 1564 és 1642 között élt itáliai tudós 400 évvel ezelőtt először végzett megfigyeléseket távcsövével. A firenzei konferenciát a Niels Stensen dán természettudós nevét viselő jezsuita alapítvány szervezte, elnöke, P. Ennio Brovedani kezdeményezésére. Az eseményhez 18 kulturális és tudományos intézet csatlakozott azzal a céllal, hogy minden eddiginél nagyobb szabású teológiai, történelmi és filozófiai vita során vizsgálják meg a Galilei-ügyet, figyelembe véve a legújabb kutatási eredményeket is.

A résztvevők meg kívánják állapítani azt is, hogy valóban lezártnak tekinthető-e a zseniális pisai tudós „pere”. Már a II. vatikáni zsinat sajnálattal állapította meg, hogy olykor a keresztények sem ismerték el eléggé a tudomány jogos önállóságát. A viták sokakban azt az érzést keltették, hogy a tudomány és a hit szemben állnak egymással. Isten Szolgája, II. János Pál 1979. november 10-én, a Pápai Tudományos Akadémián mondott beszédében, Einstein születésére emlékezve, azt kérte a teológusoktól, tudósoktól és történészektől, hogy mélyítsék el a Galilei-pert. Ismerjék el az elkövetett hibákat, számolják fel a tudomány és a hit, az egyház és a világ közötti gyümölcsöző egyetértéssel szembeni bizalmatlanságot.

II. János Pál utalt a meggyőződéses hívő Galilei állítására, miszerint a két igazság, a hit és a tudomány, soha nem ütközhetnek össze egymással. 1613-ban Castelli apáthoz írt levelében kifejtette: „mind a Szentírás, mind a természet, egyformán az isteni Igéből származik”. A modern fizika megalapítójának tudományos kutatásaiban mindig jelen volt a Teremtő Isten – emlékeztetett rá II. János Pál. A pápa által az ügy kivizsgálására létrehozott bizottság 1992-ben fejezte be több mint tízéves munkáját. II. János Pál ekkor újabb kihallgatáson fogadta a Pápai Tudományos Akadémia tagjait, és a bizottság végkövetkeztetésének fényében beszédében tisztelettel állított emléket a hívő tudós alakjának, megállapítva, hogy a tudomány és a keresztény hit közötti félreértések már a múlthoz tartoznak.

A firenzei kongresszus május 26-án, délután öt órakor nyílt meg a Santa Croce bazilikában, ahol a pisai tudós földi maradványait őrzik.

Melchor Sánchez de Toca prelátus, a Kultúra Pápai Tanácsának altitkára rádiónknak adott interjújában szintén utalt a múlt értetlenségére, amely nem tartotta tiszteletben a természettudományok jogos önállóságát. Annak a reményének adott hangot, hogy a nemzetközi kongresszus végérvényesen lezárja a Galilei-ügyet, amelyben már nem a tudós, hanem a katolikus egyház a vádlott. Az elmúlt évszázadokban, különösen az utóbbi évtizedekben komoly lelkiismeretvizsgálatra került sor az egyház részéről. Az alapvető hibát az jelentette, hogy a nap és a föld mozgását hitbeli kérdésnek tekintették. Az a tény, hogy a föld forog a nap körül, és nem fordítva, új tudományos elmélet volt, amelyet akkor még nem bizonyítottak be eléggé, és amely közvetlenül befolyásolta az emberek világnézetét. Galilei bírái olyan tan hirdetését tiltották be, amely szerintük veszélyeztette volna az egyszerű emberek hitét. Ez a tévedés ma teljesen világos, de abban az időben nem volt ennyire egyértelmű, és mindenképpen nagy szenvedést okozott Galileinek.

Galilei mindig is katolikusnak vallotta magát, soha nem tagadta meg az egyházhoz való tartozását. Nem volt sem szabadgondolkodó, sem egyházellenes. Nincs tehát arról szó, hogy az egyház mintegy vissza próbálná szerezni alakját, inkább arra törekszik, hogy azt az igazságnak megfelelő fénybe állítsa be – mondta rádiónknak adott interjújában Melchor Sánchez de Toca prelátus, a Kultúra Pápai Tanácsának altitkára.