A Szent Sír

A jeruzsálemi Szent Sír bazilika a hagyomány szerint Jézus keresztre feszítésének, sírba helyezésének és feltámadásának helyszíne. Jézus korában ez a terület kívül esett a város falain, mára azonban Jeruzsálem részét képezi, ahová zarándokok ezrei érkeznek nap, mint nap.

A keresztényüldözés idején, Hadriánusz császár korában számos ókeresztény kultuszhely, köztük a Szent Sír helyét őrző építmény is elpusztult, melynek emlékét azonban a keresztény közösségek továbbra is megőrizték.

Az első niceai zsinatot követően a negyedik század közepén Konstantinusz császár elrendelte a Szent Sír területének megújítását, ahová édesanyja, Szent Heléna megbízásából 3 részből álló bazilikát emeltek. Később, az arab invázió idején újabb pusztítások érték a bazilikát, nagy része teljesen megsemmisült.

Keresztények fennhatósága alá a keresztes lovagok Jeruzsálembe érkezését követően került 1099-ben, amikor megújították és egységesítették a Jézus halálát és feltámadását őrző keresztény bazilikát, mely egészen a XIX. századig szinte érintetlen maradt.

Ma a Szent Sír területén elhelyezkedő kultuszhelyen több vallási közösség is jelen van, köztük a ferencesek, a görög, örmény és szír-ortodox egyház, a koptok illetve az etióp keresztények képviselői.
 A jeruzsálemi Szent Sír Bazilika ma is őrzi Jézus Krisztus sírját, azt a sziklát, melyen Jézus testét elhelyezték; a bebalzsamozás kövét, melyen a hagyományok szerint felkészítették Jézus testét a sírba helyezés előtt; emléket állít annak a helynek, ahol a kegyes asszonyok megkapták a feltámadás hírét.