Itt keresztények élnek és helyt állnak - nem akármilyen körülmények között
Szabó Miklós Xavér ferences szerzetes, a Jeruzsálemi Biblikus Intézet hallgatójának
tudósítása:
A Szentatya
Jeruzsálembe való megérkezését nagy várakozás előzte meg. Az elvárásokat – vajon mit
fog mondni, előbbre megy-e a párbeszéd, de méginkább a békefolyamatok ügye – mondhatni
„átkeretezte” az a tény, hogy Benedek pápa imádkozni és zarándokolni jött ide.
A
Szentföld mindannyiunk előtt azért is nagyon fontos, mert ez az a föld, amely látta
megszületni a Bibliát, és ahonnan útjára indult az Egyház. Azonban hangsúlyoznunk
kell: túl azon, hogy a Szentírás, az őskeresztény hagyomány és a régészet szempontjából
számtalan érdekes látnivaló van, itt jelen van egy élő egyház is, nyilván a maga örömével,
reményével, kérdéseivel és nehézségeivel együtt. A közel-keleti kérdések és a híradások
kapcsán, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy itt keresztények is élnek és helytállnak
– nem akármilyen körülmények között. A palesztin területen fekvő, Jeruzsálemtől 12
km-nyi távolságra lévő Betlehemből például, a nehézségek miatt olyan nagy méretű a
keresztény családok kivándorlása, hogy az a veszély fenyeget, nem lesz helyi egyház.
A
Szentföldön közel 197 ezer különböző felekezetű keresztény él, ebből 44 ezer római
katolikus, 20 ezren élnek Izraelben, 24 ezren a palesztin területeken. A helyi katolikus
egyház közösségei, de leginkább a közel 800 éve itt élő és működő ferences Kusztódia
nagyon sok területen működik a béke és a cselekvő felebaráti szeretet jegyében: oktatás,
nevelés, a szent helyek szolgálata, plébánia, karitász, munkát biztosít a helyieknek,
házakat és lakótelepeket épít. Élő egyház van itt, amely továbbra is élni akar.
A
kedd délutáni pápai szentmise helye a Getszemáni kert mellett elterülő Kidron vagy
Jozafát völgye volt. Közös hagyomány szerint ez a völgy lesz az általános ítélet helye,
ahonnan elkezdődik a testi feltámadás. Ezért keresztények, mohamedánok és zsidók egyaránt
szívesen választották, választják ma is temetkezési helyül az Olajfák hegye lejtőit
vagy a völgyet. Ami legmegdöbbentőbb volt számomra, hogy a húsvétvasárnapi szentírási
szövegek hangzottak fel. És hátborzongató volt, nagyon gyönyörű és találó, ahogy a
diakónus csengő arab dallamon énekelte a János evangéliumából: „Még nem értették ugyanis
az Írást, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból”.
Számtalan zarándok
mellett jelen voltak a különböző felekezetek képviselői is, a helyi római katolikus
egyház arab és héber nyelvű hívei is. A jeruzsálemi latin pátriárka, Fouad Twal köszöntőjében
párhuzamot vont Jézus agóniája és a palesztin nép szenvedése, szabadság- és béke vágya
között. A Szentatya homíliájában Jeruzsálem nevének népies etimológiájából kiindulva,
szólt arról, hogy Jeruzsálemnek a béke városának kell lennie, hiszen a Szent Városnak
bensőséges elhivatása, hogy lelki haza és viszonyítási pont legyen mindazok számára,
akik az Egy–Istenben hisznek. Megköszönte a szentföldi keresztények folyamatos, hitvalló
jelenlétét és kitartásukat, amely rendkívül értékes Isten szemében, és a jövő fontos
eleme.
Verőfényes időben, nagyon szép, bensőséges hangulatú szentmise volt,
ahová örömmel mentünk, és feltöltődve, örömmel tértünk haza.