„A zsidók és a keresztények közösen védelmezzék az életet, a családot és a vallásszabadságot”

A pápa a mecsetek előtti térségről a jeruzsálemi Nyugati Fal – ismertebb nevén Siratófal – felé folytatta útját. Itt latinul felolvasta a 121. zsoltárt, majd csöndes imába mélyült. A több ezer éves fal repedései közé egy üzenetet csúsztatott a következő szöveggel:
„Minden idők Istene, a Béke Városában, amely zsidók, keresztények és muzulmánok spirituális lakhelye, látogatásom alkalmából eléd helyezem a világban szétszórt egész néped örömeit, reményeit és vágyait, aggodalmait, szenvedéseit és fájdalmait. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, halld meg a szenvedők, a félelemmel élők, a kétségbe esettek kiáltását! Küldd el békédet erre a Szent Földre, a Közel-Keletre, az egész emberi családra; ébreszd fel mindazok szívét, akik hívják Nevedet, hogy alázattal haladjanak előre az igazságosság és a könyörületesség útján.

„Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi” (Siral 3, 25)”
A pápa ekkor találkozott a Hesal Slómó Központban Izrael két főrabbijával, a szefárd Slómó Amar és az askenázi Jóna Mecger rabbikkal. XVI. Benedek utalt a Szentszék és a Nagyrabbinátus közötti párbeszéd előrehaladására. „A zsidók és a keresztények közös érdeke, hogy egy egészséges társadalom érdekében biztosítsák az emberi élet szent mivoltának tiszteletét, a család központi szerepét, a fiatalok megfelelő oktatását, a vallás és lelkiismereti szabadságot.” Mindkét vallás követőit aggasztja az erkölcsi relativizmus és ennek következményei, amelyek sértik az emberi méltóságot. A pápa ismételten leszögezte: „Ma alkalmam van arra, hogy megismételjem: a katolikus egyház visszavonhatatlanul elkötelezte magát a II. vatikáni zsinat által meghatározott úton a keresztények és zsidók közötti hiteles és tartós kiengesztelődés érdekében”.